2017. december 25., hétfő

 
Áldott karácsonyt kívánok mindenkinek!

 

2017. december 17., vasárnap

Életjel

Hetekig nem voltam itthon. Anyunál voltam, ami szintén otthonnak mondható. Pár órára azért hazajöttem néha, hogy szétnézzek. Most maradtam is, holnaptól dolgozom.
Balfra jártam kezelésekre, és vártam a csodát, hogy jobban legyek. Nem jött el, sőt kaptam egy mankót. Ehhez mit szóltok? Van mankóm. Fáj a csípőm és sántikálok.
Mivel ez az időszak a várakozás ideje, én is várom, hogy jobban legyek.
Megvannak az ajándékok, meglepetés nincs, megbeszéltük mit kapunk egymástól. Volt olyan eset ( sok eset), hogy, mi magunk vettük meg a saját ajándékunk. Én hópelyhes plédet, sőt, szarvasos hópelyheset is. Erre vágytam.
Volt kb. egy órája nagy örömöm. Mindent megtettem, amit akartam, aztán visszaolvastam Márta adventi kalendáriumát. Kell ennél szebbb ajándék?
Képet nem hoztam, mert nincs új. Ha hoztam volna az az első hó lett volna, pihe-puha, vastag. Csodaszép volt, hosszan néztem, de fényképezőgép nem volt nálam.
Szép adventot nektek.
.

2017. október 11., szerda

A természet

nagy szín- és formavarázsló. A buszmegállótól a munkahelyemig nem is nagyon kell keresnem,  hogy alakul az ősz. Egyszerűen ott van, és ha nem felejtem otthon a fényképezőgépemet, akkor lehet kattintgatni. Most már valahogy nem olyan természetes, hogy nálam legyen a gép.
Holnap elmegyek egy nagyáruházba, egy olyan ágyneműt venni, amit reklámoztak, és melyen a díszítés szarvasok, erdő, hópelyhek. Nekem már szükségem van az ilyen hangulatkeltő dolgokra, pedig hol van még az igazi hangulat. Tőlem függ mit, mikor ajándékozom magamnak, és másnak is.
Elkezdtem hangulatokat ajándékozni, és nem is kerül semmibe. Persze az ágyneműt nem adják ingyen, de semmi sem tökéletes.:-)





2017. október 2., hétfő

Érzések

Van hogy az ember melegségre, tisztaságra vágyik. Olyankor mos, fürdik, ölel..., sőt, még az autót is lemosatja. Mindenféle érzések kavarognak benne, jobb esetben jók. Mikor megkezdődött a tanév remegtem legbelül, hideg érzés volt. Túl vagyok már az adminisztrációk legvégén, most új feladatok következnek. Főleg a gyerekek, amiért ott vagyunk. Ez már melegebb érzés.
Mikor az autó került mosatásra, velem volt a fényképezőgép, és mindenféle furcsa képek készültek. Nem tudom az autó mit érezhetett volna, ha képes volna érezni, de a tisztaság értékes látványnak is, érzésnek is, mi láttuk a napfényben a ragyogását, és ez így volt jó. 
Igen ez így jó, ragyogni a fényben, mely néha sikerül nekünk is. Másokon látom.  Azon dolgozom, hogy én is többet érezzem. 
Talán lehetséges. Biztos lehetséges, volt már benne részem.



2017. szeptember 21., csütörtök

Letettem

a munkahelyem íróasztalára a virágot még a zacskójában, és kattintottam egy-két képet róla. Az idő múlására emlékeztetett, ugyanis olyan volt diákjaimtól kaptam, akik 30 éve végeztek. Ők voltak az első csoportom, és négyen úgy döntöttek, hogy eljönnek hozzám, és meglátogatják az iskolát is. Beszélgettem velük, sorsok, életutak tárultak fel előttem, humor is, tragikus események is. Megígérték, hogy jövőre is eljönnek, egy újabb év elteltével, vagyis múlik az idő.
Lassan készülök arra, hogy kipakoljam  a szarvasos, hópihés téli plédjeim, ez is az idő múlására emlékeztet, úgy ahogy a szarvasos, hópelyhes bögréim, és a hasonló mintázatú ágyneműim is. Van még időm, de azt is tudom, hogy eljön az ideje mindennek, a felsoroltak használatának is. Igen, mindennek eljön az ideje, a sajátunké is.



2017. szeptember 13., szerda

Ha

anyunál vagyok, és ő a megszokott TV programjait  nézi, én is melléülök, és vele nézem. Ő olyankor közben elmeséli az előzményeket, ha sorozatról van szó. is Jól megvagyunk.
Van egy sorozat melyben van egy néni, helyesebben úri hölgy bottal, csipékkel. Vannak jó beszólásai, kissé naívak, de adott helyzetre találóak. A legutóbbi:
"A élet nem túlságos boldog, ha túl sokat morfondírozunk rajta."
Nem jöttem egy darabig, mert volt a számítógépemmel valami probléma. Kolléga megígérte, hogy eljön megnézni, ide is ért, de érkezése előtt egy perce megjavult. Nem tudom mi történt, de ez olyan Murphy törvényes vagy fogorvosos történet.


2017. augusztus 31., csütörtök

Fertődön




Elmentünk Fertődre. 
A felújított kastélyt már láttuk párszor, így az ebéd és a kávézás után sétáltunk, már amennyire a gerinc - és csípőfájdalmaim engedték. A kávé mellett annyira lehet hallgatni, mint amennyit beszélgetni. A rántott húst viszont szép csendben vagdostuk. 
Nem a felújított kastélyt és a rendezett parkot kerestük - csak a kapuig mentünk el -, hanem a környező fákat, leveleket, és a kissé roggyant állapotban lévő épületeket.
Mindig is vonzott az enyészet, ezt a legrégebbi blogos társak nagyon is jól tudják rólam. Málló vakolatnak, barnára száradt levélnek, göcsörtös fatörzsnek megvan a maga szépsége, és ezzel nem mondtam újat.  
A régi és az új együtt megadják az egészet. 



2017. augusztus 25., péntek

Kezdés

A gyerekek, még nyári szüneten vannak, mi tanárok, nevelők elkezdtük a tanévet. Elég sűrű feladat, alapos munka előkészíteni.Kint éppen nyári idő van, de úgy csusszanunk bele majd a tanévbe, mint a nyár az őszbe.
Találkoztam a kollégákkal, általában rossz történt velük. Haláleset, betegség... A gyerekek is mesélnek, attól függően kinek milyen a szókincse, milyen eseményeket éltek át. Újra össze kell szoknunk.
Az épület illata már megütött, a a múlt tanévi felújítás festék, és az azt követő tisztítószerek illata keveredett a több évtizedes régi illattal. Ebből is látszik. hogy milyen gyakran van felújítás.
Kávé mellett beszélgetünk majd, máskor és máshol is. Van a tanáriban egy sarok, amit klubnak hívunk, természetesen nem hasonlít rá, de a tanári egy lekerekített sarkának kellett valami nevet adni.
Automatából hozott kávéval, olykor odaballagunk, és valami mindig eszünkbe jut, ami megosztásra érdemes.
A képen az én asztalom néhány kellékkel.


2017. augusztus 19., szombat

A buszmegállóban

álldogálva éppen lassan telt az idő, és én nézegettem csak úgy. Forróság volt, de valami furcsát láttam. Száraz, barna faleveleket. Ezeket a múltkori vihar söpörhette, törhette a földre az ágakkal együtt, és a zöld levelek és fű között elszáradtak, ami a fán volt, az pedig tényleg a közelgő ősz jele. Ma esik az eső, és álmosító.
Kitartóan tornázom, de  még nem látszik a jele, sőt nem is érzem azt a jelet, ami könnyítene, de nem adom fel.
Anyunál az ablakban az útszéli virág virágzásban olyan kitartó, mint én. Egyébként másban nem vagyok az, csak most ebben a tornában, mert a gerincem így nem maradhat. 
Nehezen viselem ezt a fájdalmat.


zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu