2011. április 30., szombat

Napsütésben, esőben

Szemlér Ferenc: Minden vagyok


Minden vagyok és mindennek
az ellenkezője is,
az égi derű vagy ború
a béke vagy a háború,
az igaz és bizonnyal a hamis.
Vagyok a jó és mellette a rossz,
a vigyázó s aki oroz,
a vegyület vagyok és az elem.
Az energia vagyok s az anyag,
a bátorság s a félelem,
szorgos vagyok s hanyag.
Vagyok a kedves s az utálatos,
a gyűlölet vagyok s a szeretet,
kire rálépnek és aki tapos,
ki torkig telt s ki nem kap eleget.
Vagyok a sötét és vagyok a fény,
az elavult s a friss.
Én te vagyok és én vagyok csak én...
minden vagyok és mindennek
az ellenkezője is.



A mai ebéd után erdei séta napsütésben a közelben minden részletre figyelve, a  nagy egészben is elmerülve. Felmentünk egy kilátóba, majd egy padon ültünk, feküdtünk, napoztunk, beszélgettünk, hallgattunk...M. olvasott is a padon, én ilyen helyen nem tudok. Más köti le a figyelmem.



Majd nem is olyan sokkal később hazafelé...



Kajuk Gyula (Trendo): Autózás esőben


Cseppek csapódnak
a szélvédőre
ebből már nem lesz
szép tavaszi nap
a megnyitott keskeny
ablakrésen át
a huzat a füstbe belekap
aztán eljátszik
a selymes füstkarikával
bár mint nyűgös gyermek
elunja oly hamar
karcsú ujjaid
a rádión babrálnak
erősödik a hangzavar
aztán beúszik valami dallam
lassú ütemű nyugodt szívverés
apránként elfogy a hazafele-út
köztünk a szó most oly kevés

2011. április 29., péntek

Esik

Esik, ablak nyitva. Délután az a fülledt meleg volt, amiből éreztem, hogy egyszer csak tintakék lesz az ég, majd felmorajlik... , és esik. Surrog az autó gumija az aszfalton, vékony habos iszapot hagy maga után.
Élvezem és figyelem az esőt. Azon is gondolkozom, hogy lehetne leírni. Ha olvasok is, felfigyelek arra, ami időjárás leírásáról szól. Például, az eső hangja olyan volt, mintha ezüstpénz hullana márványra. Igen, ezt érzem, hallom is. Ha látványról volt szó, olvastam olyat is, hogy úgy esett, mintha fénylő kötőtűk párhuzamosan  hullottak volna sűrűn az égből. Ez is jó hasonlat.
Kinézek az ablakon. Rózsaszín virágszirmok tapadak a járdára. Így igaz! Ezt látom. Igaz is, szép is, de nem írom le. Olyan nagyon sziruposan, szenvedőn költői. Elcsépelt is? A pongyolapitypangnak sárga virágja már szálló repülős-magos lett. Most az eső félig leverte a magos ejtőernyőket. Ez már tetszik, de hogyan fogalmazzam meg jobban, csak pár szóval a lényegét.
Földigiliszta illat van kinn. Na, ez már tetszik, jobb, mint a szegény átázott rózsaszín szirmok.
Ez vagyok én!  A földigiliszta és a rózsaszín szirmok közül az előbbi áll hozzám közelebb. Esőben mindenképpen. Mert az olyan fanyar.Néha érzem, hogy inkább ez vagyok.
Attól még lehet, hogy szívesen beleszagolnék most ázott orgonába. Keveredik bennem az esőáztatta virágszirom és a giliszta látványa és illata.
Ez vagyok igazából én.

2011. április 28., csütörtök

Kávéztunk is Mikulovban


Van Mikulovban egy általunk kedvelt "Petit" nevű kávézó. Főtérről nyíló szépségesen régi ház udvarában eldugva található. Méltó kicsiségével a Petit névhez. Egyszerűségével vonz.
Régi faasztalán nincs terítő, "kis vacakok" sem foglalják a helyet. Régi ablakaiban bezzeg igen. Régi újságok, kis kosarak, benne olló, gyufa, teaszűró, izémizék, amik kellhetnek éppen.Nem kellenek persze, de olyan otthonosak. Kiszolgáló pultján mindig friss Marlenka sütemény.
Szóval megyünk a főtérre, úton a Petit felé, és egy nagy napernyő utcára történő kihúzásának zajára lettem figyelmes. Utcán a fal mellett székek, asztalon kávék, ráérősen néhányan már iszogatják. Benézek az ablakon, minden csupa hangulat. A bútor, a képek, dekorációk. Konyhaszekrény üvegezett részébe régi képek betéve. Olyan nagymamásan...Vinotéka is egyben, borospolcok is bevillantak a napfényben.
M. megjegyezte, hogy itt is megihatnánk a séta után a kávét a Petit helyett. Bólintottam. Legyen így, itt tényleg le kellett ülni.



Hátradőltem, és tudtam, van egy új kellemes kávézóhelyünk Mikulovban  Dobrý ročník néven. A linken belül ajánlom a fotógalériát.Parkolóból a főtérre vezető utcán jobbra( Náměstí 27, Mikulov). Mert egy úton fontos, hogy hol iszunk kávét. :-) Ahogy Szöllősy tanárnő is elmondta Stahl Juditéknak!:-)

2011. április 27., szerda

Bevezető egy másik blogbejegyzésemhez

„Négy éven át úgy oktatott minket Szöllősy tanárnő művészettörténetre a főiskolán, hogy mi, hatan- fél tucat leendő, reményteljesen rendezőhallgató-minden alkalommal érezhettük: utazunk.
A legjobban azt az évet szerettem, amikor gyönyörű kontyos arca csak úgy ragyogott, miközben rekedtes, mély hangján Piero della Francesca, Fra Angelico vagy Donatello műveit magyarázta. És ilyenkor nemcsak a kompozícióról meg a színvilágról beszélt, hanem arról is, hogy a festményeket, szobrokat őrző templomok, galériák közelében hol van a legjobb kávézó, hova érdemes betérni egy frissítőre, és hol együnk hajszálvékonyra vágott prosciuttóval jó alaposan megpakolt paninit. Egyszóval arra tanított minket, hogy élvezzük az életet.
Hiányzik nagyon, mióta elment közülünk. Ő jut eszembe, ha reggelente bekapcsolom a Gaggia kávéfőzőmet. Évekkel ezelőtt első római utamról cipeltem haza hátizsákban, mert a tanárnő is ilyen gépen főzött nekem kávét a Gellért-hegyi nappalijában, mikor az a megtiszteltetés ért, hogy a sikeres vizsga után vendégül látott otthonában. Tőle tanultam, hogy egy csésze finom feketéhez nemcsak frissen pörkölt kávészemek kellenek, de a jó minőségű víz is elengedhetetlen….”


( Stahl Judit: Enni jó c. könyvéből egy részlet)





Írtunk ( többes szám, mert hozzászólások is!)  a blogomban az előző bejegyzések egyikében a kávézásról, és hogy hozok egy beszámolót egy kis cseh kávézó hangulatáról. Közben egyfolytában az járt a gondolataimban, hogy minden korábbi és mostani élmény mennyire összefügg.
Szeretem Stahl Judit könyveit. Nemcsak a receptek, a képek miatt, hanem azért is, mert a receptek előtt olyan jóízű, hangulatos írásokat ír.


Közben még motoszkál bennem Szöllősy tanárnő. Mekkora kincs egy jó tanár. Mostanában láttam, olvastam újra A Holt költők társaságát és Húsvétkor a Mona Lisa mosolya c. filmet ( Moha, köszönöm!)
A jó, sokat adó, élni, érezni, gondolkodni, vágyainkat megélni  tanító tanár szerepe ezekben a filmekben is jelen van. De számomra "tanár" pl. Zorba, a görög is, de az Egy asszony illatá-ban a nyugalmazott, vak Slade alezredes is a maga módján! De még mennyire!
Még több kellene, vagy legalább észrevenni őket. Az is igaz, hogy aki jó, azt lehetelen nem észrevenni. Ők hatnak!
Nagyon-nagyon a teljesség igénye nélkül jöttek most a filmcímek az eszembe...

2011. április 26., kedd

Olvasok, gondolkodom erről-arról...

Ma vissza kell vinnem a könyvtárba Sebestyén Balázs: Szigorúan bizalmas c. könyvét. Elkezdtem olvasni, írtam már róla itt, aztán mást is olvastam, ezt félretettem. Most mielőtt visszaviszem, be akarom fejezni.
Hányszor bennünk is meglévő, megélt, kérdésre választ váró gondolatok vannak benne.
Például a szeretetről, csalódásról, féltékenységről, korlátozásról.
Egy apa szereti a fiát, a legjobb dolgokat meséli róla, büszke rá. Arra büszke, amit gondol róla. Utána kiderül, hogy a fiú homoszexuális. Apában döbbenet, első reakció, hogy  kitagadja. Majd rá kell ébrednie, ráébresztik, hogy a fiát szereti vagy azt a  személyt, akinek gondolta a fiát. Mi vajon kit, hogyan szeretünk?Aki valóban az illető, vagy akinek hisszük?
Aztán itt jön a sokszor kimondott mondat: "Csalódtam benned!"
Mi ez? Egy általunk talán ki sem mondott elvárásunknak nem tudott megfelelni az illető. Olyat tett, amit mi ( Én) nem akarunk. Jön a harag, ami a másikra kivetített  érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Nem a másikkal nem vagy elégedett, hanem önmagaddal. De ezt be nem vallanánk!Talán nem is tudjuk. Inkább a másikra haragszunk. Az ember egója csapdákat állít, és mi belesétálunk.Inkább a másikra haragudni, bűnbakot gyártani, mint elgondolkozni önmagunkon.
Féltékenység, a másik korlátozása? Olvasok arról, hogy a jó kapcsolat a kölcsönös fejlődésről szól.Úgy kell a másikkal élni, hogy hagyni közben kiteljesedni. Az igazi szeretet esetében nincs helye a korlátozásnak. A tiltás egy kapcsolatban a saját gyengeségünk beismerése, vagyis kudarc. 
Tudjuk ezeket, idővel úgyis rájövünk. Rájövünk, kitisztul, ha akarjuk, ha keressük a választ. Hányszor megyünk bele addig a csapdába? Hányan nem jönnek ki onnan és gyötrik önmagukat, a másikat?
Olvasok tovább. Ismert gondolatok. Valahol tartok, a környezetem is tart valahol megvalósításukban. Én is hatok, rám is hatnak. Mindenki valahol van az úton. Arról is szó van a könyvben( más könyvekben is persze), meg tudjuk-e a másikat győzni a magunk igazáról. Úgysem hiszi, még nem tart ott, nem is fog... Neki még mást kell megtapasztalni, és egyáltalán miért is győzném meg valamiről? Hogy nekem kényelmesebb legyen? Már megint az EGÓ!Aztán jön a hit kérdése. Van ki nem hiszi, amit én igen. Egyszerűbb lenne kimondani: "Neked ezzel még nincs dolgod!", és elengedni ez ügyben az illetőt.Tapasztaljon, és lehet, hogy akkor sem jut el oda, ahol én vagyok. És akkor mi van? Egyáltalán én vagyok jó helyen a tudásban? Ki dönti el?
Egy könyvben sűrítve vannak azok, melyek előfordulnak életünkben. Tükröt tart. Szembesülök valamivel, jó lenne, ha a környezet is szembesülne. Tanulunk, fejlődünk. Remélem...

2011. április 25., hétfő

Mikulov (határátkelő és annál több is!)

Van egy osztrák barátunk, aki mindig Magyarországon tölti a szabadságát. Két hely számára az állandóan látogatott hely: Szentendre és Eger. Bejáratott helyek,utcák, ugyanaz a szállás, ismerős pincérek, emberek.
Róla beszélgetve jutottunk el ahhoz a témához, hogy ki hogyan, hova szeret utazni: Mindig máshova, vagy vissza ugyanarra a helyre. Szabadságon is otthon lenni, csak egy másik helyen "otthon"? Az általunk szeretett helyet újra és újra látogatva otthonként kezelni végül az úticélt.
Én a két lehetőség között vagyok. Sajnos ahhoz keveset utazom, hogy mindig ugyanarra a helyre térjek vissza. Vonz az ismeretlen is. Viszont szeretem a megszeretett régi helyet is meglátogatni. Mert legközelebb már más az a hely. Más az évszak, más a hangulat, más a színek, a látvány. Másodszor már szinte otthon vagyok. Sokadszor pedig nagyon is otthon.


Így vagyok Mikulovval is. Hogy miért éppen ebbe a városkába megyünk sokszor? Mert határátkelőhely. Osztrák-cseh határátkelőhely ( Drasenhofen-Mikulov), itt szoktuk átlépni a határt.


Egyszer advent táján bementünk a városba egyet járni, kávét inni. Prágából jöttünk, hosszú volt addig az út, meg kellett állni.
Általában határátkelőhelyeken az ember nem áll meg. Örül, hogy megérkezett a másik országba, és már megy is tovább. Talán a WC az egyedüli indok, ami miatt elidőzik 1-2 percet.Szóba jöhet még autópálya matrica beszerzése, régebben az adott ország valutájának megvétele. Ez utóbbi már múlóban. Eleve pénzzel érkezünk, de bárhol van bankomat is.
Szóval, Mikulov! Csodát láttunk, egy csodaszép városkát akkor. Adventi fények is széppé tették, de maga a hely szép. A szokásos szép főtér ( cseh főtér mániám van!), kastély, zegzugos utcák, kálvária, olyan kávézóhelyek, hogy...:-)
Erről még külön is írok egyszer.
Sóhajtoztunk akkor először nagyokat, hogy miért nem álltunk meg eddig a városban. Már fent leírtam az indokokat.A határátkelőket nem tekintjük célállomásnak.
Változtattunk azóta. Mikulov már nem csak határátkelésre szolgál, hanem úticél is, általunk immár szívesen látogatott hely.



2011. április 24., vasárnap

A tó

Húsvét van, a szokásos módon zajlik.Az együttlétre helyeztük a hangsúlyt, ajándékozás is mellőzve, csak éppen jelképesen valamit. Nem ez a lényeg .Az valahol egészen máshol van.
Közben élmények feldolgozása folyik. Szeretünk Csehországba menni.Ott voltunk a Húsvétot megelőző 3 napban, azért volt csend a blogomban. Szép élményeink vannak az országgal kapcsolatban, újakat is gyártunk.
Prágába bármikor szívesen megyünk, de kisebb, nagyobb helyekre is, a tájat is élvezzük. Csinálunk előre is útvonalat, de hirtelen ötlet is jön. Mint például az én ötletem két tervezett hely( Opava és Bruntál) között. Láttam a térképen egy tavat reggel kávézás közben....


Tenni kellett egy kitértőt érte, de ha tó van a közelben, oda kell menni, meg kell állni, lábat lógatni, sétálni a  partján, megmászni a köveket. Ha van egy templom is a tó mellett, egy kis temető is a tó partján( micsoda hely a végső nyugalomra!), akkor még inkább érdemes megállni.



Mert nemcsak az ismert turista helyek vonzanak. Leginkább a hirtelen ötlet és megvalósítása az, amire emlékezünk később, ami nem is volt tervbe véve.
Soha nem hallottunk Leskovec nad Moraviciről. Miért is hallottunk volna? Le is írtam a nevét, miután elhagytuk, nehogy elfelejtsem. A név lehet, hogy feledésbe merül, de a színek, a látvány nem. Fél órát voltunk ott, de mélyen rögződött.
Vannak még hirtelen jött ötletek, élmények melyek a 3 nap alatt történtek, amit majd elhozok a blogba. Mert letisztul az út, van, amire később is erősebben fogok emlékezni, mint a többi látványra. Ez a kis tó már biztos, hogy ilyen lesz.
Még annyit! Körbe jártam a templomot. Figyeltem, kerestem  a kis részleteket a fala melett, és meg is találtam őket!:-)


Elég két locsolókanna, falnak támasztott seprű, hogy valami meghitt, otthonos varázslatban legyen részem.

2011. április 19., kedd

Vasárnap

Vasárnap reggel elkezdem az ebédet, utána elmegyünk a bolhapiacra, majd befejezem az ebédet, és ebédelünk. Így telik a délelőtt.
Ragaszkodom ahhoz, hogy 1-2 dolgot veszek csak a piacon. Olyat, ami nem drága, sok helyet sem foglal.Amíg konkrét céllal nem megyek, addig így lesz.
Újra csak csésze tetszett meg, most alj is van hozzá. 

A már jól ismert könyvárusnál időztünk még sokat. M. a német nyelvű könyveket, én az angol nyelvűeket nézegettem.Vettem  két könyvet, máris látom, hogy  élvezni fogom őket. Íme, az egyik.



M-t egy barátja hívta, hogy a fia koncertet ad. Mármint a zenekar, ahol éppen játszik, egy közeli osztrák faluban, Deutschkreutzban lesz. Ebben a faluban van az a jó víz, amiből időről-időre vételezünk.




2011. április 18., hétfő

Gondolatok életről, halálról

Írtam már arról, hogy ebbe a blogba szép dolgokat hozok. Kérdés, hogy  mi a  szép. Az elmúlás is a szép, a hervadás is. Az igaz is szép, a valóság is. Van ami azért szép, mert igaz!
Tegnap temetőben voltunk, vittem ki barkákat is, rendbe szedtem a  sírokat. 
Közhely csúszott ki a számon: " Így végezzük mi is!" M. válasza: "50 év múlva!" Ami ugye szinte lehetetlen, de kellett a válasz, mely biztat akkor is, ha senki nem hiszi. 
A sír körül elvégeztem a teendőket, majd kerestünk....
Mit? Egy helyet, ahová egy 2 éve halott barátunk számára letehetnénk egy mécsest. Ma lenne a születésnapja. Temetőbe születésnapra vinni valamit? Igen! Nem a sírjára, mert nem itt van eltemetve.
Találtam egy gyermekláncfűvel, friss, fénylő fűvel belepett helyet a temetőben. Jövendő sírok helye bizonyára. Fent a kék ég, lent a sárga virágok. Ide tettem le a mécset, és közben eszembe jutott, mikor együtt bányásztunk ametisztet. Nem is olyan régen, mikor ő még volt nekünk.



Zabpelyhes keksz

Kérdés: Kell-e a kávé mellé egy kis édesség is?:-)

Válasz: Én meglennék nélküle, de nem csak én vagyok. Olyan kell, ami tárolható egy ideig, valamint a lélek és a test megnyugtatására kapcsolható hozzá az a hit, hogy egészségesebb, mint a sok cukros, sok fehér lisztes, vagy netalán a boltban vett E betűs kis sütik.
Gyűjtöm a  nem fehér lisztes, nem fehér cukros recepteket.Most, hogy belegabalyodtam ebbe a súlyleadós tervbe és a megvalósításába, azóta különösen. Hangsúlyozom a lélek megnyugtatására is gyűjtöm a recepteket. Mert az lenne a legegyszerűbb, ha nem ennék a kávéhoz süteményt, de aztán bekattan a Carpe Diem szemlélet, és egy darab süti ki is elégíti ezirányú vágyam adott pillanatban. Nem sűrűn, mert önbecsülés is van! Amit elkezdtem fogyás terén, azt be is akarom fejezni.
Egy  darab mégsem egy tepsi piskóta-szerű valami, amit a pazarlás elkerülése végett, meg is kell enni.
Nem egyedül, de más is elutasító mostanában, ha sok édességről van szó.
Köszönet Limarának és az emlegetett Andreának. Megszületett a süti.

Előkészületek:

A mogyoró törése.


A szárazanyagok összekeverése.


Szárazanyag és nem szárazanyag összekeverése.


Végeredmény!



A végeredmény kávéval!:-)

Tanulságok:
Kisebb kupacokat fogok tenni legközelebb nyersen a tepsibe, mert megnő. Ez a képen egy általam félresikeredettnek hitt méret, ami a legkisebbek közül való. Éppen ekkorára képzeltem volna a többit is.
Máskor lesz otthon sütőporom, most nem volt, pedig azt hittem van. Vaníliás cukor volt az, amit sütőpornak hittem. Hogy miért olyan egyforma a zacskója?:-)
Szerencsére szódabikarbóna volt itthon.

2011. április 16., szombat

10 kép arról, amit szeretek

Joe bácsi invitált egy játékra. Hoznom kell 10 képet, és segítségükkel mesélni azokról a dolgokról, melyeket szeretek. 5 olvasómnak vagy általam olvasott blogok tulajdonosainak kell átadnom a játékot. Én úgy döntöttem, hogy aki szívesen mesél így magáról, az hagyjon itt egy üzenetet( ha nem, az sem baj), és örömmel megyek vagy megyünk megnézni az eredményt, a képeket és az írást. Senkire külön terhet nem akarok róni, ezért kérem, hogy mindenki maga döntsön, hogy szívesen venne-e részt egy ilyen " játékban".


Íme a képeim, a teljesség igénye nélkül:


1. Szeretem az otthonom, az otthonomat pihentető, elvonulós hellyé tenni. Szeretek meghitt a zugokat  a lakásban. Ezt akár képekkel, emlékkel, nőies finom holmikkal( pl. itt-ott csipkével), pár szál virággal oldom meg. Naponta rombolják a hangulatom kitartó szorgalommal. Valahol fel kell töltődnöm csakazértis.:-)


2. Még mindig szeretem az ünnepeket, az ünnepvárást, a karácsonyt, az ünnep puhaságát, az együttlétet, vagy éppen az ünnep  csendes, elvonulós részét.Szeretek rákészülni, adni( tényleg!), és megtanulok elfogadni. Így teljes a " varázslat".
Szeretem a fényeket, a mécseseket, gyertyákat. Nem csak ünnepkor, hanem bármikor.



3. A szeretem a finom illatokat, a tisztálkodást, újabban a minél egyszerűbb tisztálkodószereket, szappanokat. A lélek belső igénye is.



4. Szeretem a barátokat, az együtt töltött perceket nagyon kicsiny valós és fogadott családomat. Egyre inkább látom, hogy az emberi kapcsolatok bármely tárgynál, értéknél fontosabbak. Út vezet a felismerésig, folyamatosan kell tenni érte.


5. Szeretem a falvakat és az Őrséget úgy, ahogy van! A nemes egyszerűség nagyon vonz. Szeretem a régi dolgokat. Tisztelem, becsülöm a sokat megélt embereket, tárgyakat.


6. Furcsa talán sokaknak, amit mondok, de szeretem az esőt. Engem tisztít valahol ott mélyen legbelül, megnyugszom tőle. A legjobb beszélgetéseim esőben vannak. A legnagyobb, legjóízűbb hallgatásaim is.



7. Szeretek hátizsákkal, kényelmes szandálban csak úgy elindulni. Nem a távolság számít, a pár km-re lévő búzatábla éppúgy vonz, mintegy kissé távolabbi város.



8. Szeretek sütni - főzni. A konyha ideális helye számomra a pihenésnek, annak az érzésnek, hogy alkothatok. Most mivel fogyni akarok, és benne is vagyok a folyamatban, a nem hízlaló ételek is érdekelnek, a szakácsművészet új területét fedezem fel.


9. Szeretek olvasni.


10. Szeretem a levendulát( nagyon-nagyon), a virágokat. Minél egyszerűbbek, kisebbek, visszafogottabbak, annál inkább. Lakáson belül is és kinn a természetben is.


Tudnám még folytani, de elhoztam az ígért tíz képet, így itt most befejezem. Nem törekedtem teljességre, a sorrendiségre sem, ha egyáltalán lehet sorrendiséget felállítani.

2011. április 14., csütörtök

Civitas Fidelissima


Ritkán hozok városomról képeket. Mert annyira természetes minden napjaimban a jelenléte, hogy eszembe sem jut.
Szombaton  sétáltunk fényképezőgéppel a kezünkben. Máskor is szoktunk, főleg M. miatt. Bejelentette már többször, hogy itthon érzi magát a városban, de képes idegenként is sétálni. Én is a gépemmel úgy néztem ki, mint egy turista, egészen jól elvegyültem közöttük. Senki nem mondta volna meg, hogy nem az vagyok.:-)
Furcsa állapot ott élőnek turista szemmel nézni  egy várost. Van amikor tudatosan így járkálok. Olyankor valamit át kell kattintani bennem. Van egy képzeletbeli gomb, amit meg kell nyomni.
Akkor szoktam észrevenni apróságokat, és képes vagyok turistaként andalogni.

Saját példány

"A Napsütötte Toszkána folytatásában ismét a hangulatos Cortona melletti házban találjuk magunkat. A házigazdák már igazán otthon érzik magukat Olaszországban. Újdonsült barátok, szomszédok jönnek át a felújított házba, hogy finom toszkán borokkal öblítsék le az egyszerű alapanyagokból készített ínycsiklandó étkeket, melyek receptjeiből ezúttal is bőséges ízelítőt talál az olvasó.
Toszkána után az írónő elkalauzol bennünket Szicíliába, majd a termelői borairól híres Veneto tartományba, végül körbejárhatjuk a Trasimeno-tó környékének varázslatos vidékeit is.
Ez a különleges műfajú könyv, amely egyszerre útleírás, szakácskönyv, társadalomrajz és lírai-filozofikus hangvételű regény, ugyanazt a hangulatot árasztja, mint a nagysikerű Napsütötte Toscana.
Frances Mayes lenyűgöző részletességgel ír a virágoskert rendezéséről, a zöldségeskert kialakításáról, találkozásáról a környékbeliekkel, az olasz nyelv szépségeiről. Vele együtt ott ülünk a kerti székben, érezzük a rózsák illatát, hallgatjuk a kabócák cirpelését, látjuk az utat szegélyező ciprusfákat, s a receptek olvasása közben kedvünk támad a konyhánkba varázsolni a toszkán konyha jellegzetes ízeit."

( A könyv fülszövege – író nincs)

 
Szerettem volna ezt a könyvet saját tulajdonomban is tudni, miután egy könyvtári példányt elolvastam, de sietnem kellett vele, mert közben megérkezett rá egy előjegyzés. Már nem tudtam újra olvasni és mazsolázgatni még tovább, ahogy szerettem volna.
Kovtama ajánlotta a Vaterát könyvek vásárlására is. 
A könyv az enyém már.


2011. április 13., szerda

A fal, az emlékek



Süti a reggeli napsütés a falamat, az "ősök falát". Így hívom lakásomnak azt a részét. A nagyszülői házat sok éve el kellett adni. Ilyen távolságból nem lehetett fenntartani, odautazni rendszeresen. Volt kert, igazi régi parasztház volt, amire most nagyon vágyom. Vágynék. Volt, ha belegondolok, volt olyanunk.
Nincs már meg. Nem csak úgy, hogy a tulajdonunkban nincs, egyébként sincs. Bizonyos részeit lerombolták, maradékot átépítették. Mikor legutóbb ott voltam, kerestem a régit, a megszokottat. Nincs már meg, másképp néz ki. A kerítés, a bádog utcanév, a házszám megvan. Bőgtem egy nagyot.


2011. április 12., kedd

Sajtos brokkoli

Vasárnap az ebéd egyik része - a már talán a blogomban is emlegetett és leírt - sajtos brokkoli volt. Többször is le lehet írni attól függően kicsit más recept, hogy milyen alapanyagok mennek bele.

Recept:

A brokkolit rózsáira szedem és megpárolom. Főzni is lehet, de nekem van lyukacsos párolóm, aminek az aljára megy a víz, és a gőzben párolom meg.Több vitamin marad benne így.
Egy tál alját kikenem olajjal, belerakom a brokkolit, és vékonyra szeletelt, karikáira szedett póréhagymát.( Volt úgy, hogy a nagyon vékony, inkább csak maszatolt olajréteget megszórtam kicsit durvább házi zsemlemorzsával.)
Egy kefirbe beleütök egy tojást, reszelek egy kis sajtot, és ízesítem ízlés szerint. Én most pici sót, oreganot, provence-i fűszerkeveréket és szerecsendiót tettem bele. Mindegyikből keveset, hogy ne uralják a fűszerek az étel ízét. Jól összekeverek mindent, majd szétkenem a "gazdagított" kefirt a brokkoli tetején. Még az egész tetejére teszek reszelt sajtot.
Be a sütőbe, míg a sajt megpirul a tetején.
Attól függően más a recept, hogy mit teszek bele vagy hagyok el. Mehet bele gomba is, sonka is. Vagy ez vagy az, vagy mind, de jobb válogatni közülük. Pl.: a gombás-sonkás, gombás-pórés, pórés-sonkás  brokkoli.
Teljesen más, ha pl. minden más variáció marad, de cukkini az alap a brokkoli helyett. Gazdagabb, ha az egész aljára főtt krumpli szeletelek. Attól is függ minden, hogy fogyás a cél, vagy jóllakatni akarom népet!:-)

2011. április 10., vasárnap

Hétvége

Néhény kép  a hétvége egy-egy mozzanatáról a teljesség igénye nélkül:


Az egyik szomszédtól kaptam virágot, a kertjéből hozta. Igazi úriember, nagyon megköszöntem. Amin a legjobban nevettem, hogy a feleségétől küldte fel, aki széles mosollyal közölte, hogy: "Papa küldi". Mert ugye, akiknek unokái vannak az nem Géza, hanem "Papa"!:-)))


Szobában más virágok is vannak. Kint is tavasz, bent is tavasz...


Igen, a természetben is sok a virág. Nagy sétát tettünk, és boldogok voltunk a  végén, hogy nem fújt el még messzebbre a szél, csak a szomszéd falu határáig.:-)


Amúgy meg minden csupa zöld már, ha éppen nem fehér virág.


A legegyszerűbb a szabadban parkolni. Biztos, hogy van hely.


Ismétlem:  A természetben a legegyszerűbb parkolóhelyet találni.:-)
Bolhapiac körül bezzeg ma nehezebb volt. Egy brosst( Kitűző? Hogy hívják?) nem tudtam otthagyni.  Elhatározom, hogy mindig csak egy legfeljebb két dolgot veszek meg. Igy örülök is, de fel sem halomozok feleslegesen.Kíváncsi vagyok, mikor teszek majd kivételt.;-)


Pár hónapja elveszítettem egy kis szívet a karláncomról. Írtam is róla.Ma sikerült pótolni. Ásványkiállításon voltunk, ahol köveket, ékszereket, többek között ilyen kis picurokat is árultak. Remélem, egy darabig nem veszítem el.


Vizet vételeztünk Deutschkreutzban. Üdítően friss, jóízű.


Országból ki, országba be...


Nemcsak a természetben, hanem városban is sétáltunk.Ez már késő délutáni kép, nagy a szél is, mégis sokan a bent helyett a kintet választották kávézásra.


Részlet a mai ebédből. Recept majd jön!



zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu