Mikor olvastam a Napló-dat( olvasom is szívesen), jó volt nézegetni a régi képeket is a blogodban. A konyhaablak előtt álltál a fény felé hajolva az ebben épületben lévő lakásban 1965-ben. Láttattad velünk balra kifotózva egy utca látványát is egy másik képen. Akkor úgy éreztem ismerlek, és valahol ott vagyok akkor abban konyhában.
Erősödött bennem az elhatározás, ha újra Bécsben leszek, akár meg is kereshetem a házat. Ezért bevéstem magamba a környező épületeket a háttérben a Stephansdom tornyának fekete-fehér képen rögzített látványával. Onnan tudtam, hogy kb. merre kell keresni. Ha a torony nem lett volna támpontként, a vállalkozás eleve reménytelen lett volna számomra. Ez volt a fő segítség.
Volt egy másik is, hogy szűkítsem a kört. A balra kifotózott képeden látható az utcán, hogy távolabb van egy új, a többihez képest modern épület, előtte pedig két régi épület látszik.
Végül a most sárga épület ( akkor vajon milyen színű volt?) díszeit is rögzítettem magamban, hogy segítsenek a majdani megtalálásban. Ez volt a 3. segítség. Sokszor megnéztem, hogy csukott szemmel is emlékezzem rá.
M-nak is megmutattam szombat délután, kértem, hogy vésse be őket, keresse majd a helyet velem. Ő mégis csak jól ismeri Bécset.
Végül a most sárga épület ( akkor vajon milyen színű volt?) díszeit is rögzítettem magamban, hogy segítsenek a majdani megtalálásban. Ez volt a 3. segítség. Sokszor megnéztem, hogy csukott szemmel is emlékezzem rá.
M-nak is megmutattam szombat délután, kértem, hogy vésse be őket, keresse majd a helyet velem. Ő mégis csak jól ismeri Bécset.
Úgyis mentünk a Stephansdomhoz ( tettünk hétvégén egy-két sétát Bécs abszolút belvárosában is), elindultunk végig egy utcán a dómtól. M-nak volt egy ötlete, hol lehet a ház. Szerinte ott.
Délután nem találtuk meg mégsem, amit kerestünk.Máshova kellett mennünk, abbahagytuk.
Délután nem találtuk meg mégsem, amit kerestünk.Máshova kellett mennünk, abbahagytuk.
Este megint arra sétáltunk, csak úgy barangoltunk a kivilágított Bécsben, és hirtelen ott voltunk!!! :-)
Megláttam azt a bizonyos új épületet a dómhoz vezető utcában, majd a két régi házat is előtte. A te képeden nincsenek fák. Hátul a dóm tornya.
Ott volt a sárga épület is a mintáival.
Rögtön kerestem azt a házat, ahol lehettél akkor régen.Tudtam, hogy melyik lehetett az az épület. Elképzeltem, honnan fotóztál.
Így már olyan egyszerű volt.
Megláttam azt a bizonyos új épületet a dómhoz vezető utcában, majd a két régi házat is előtte. A te képeden nincsenek fák. Hátul a dóm tornya.
Ott volt a sárga épület is a mintáival.
Rögtön kerestem azt a házat, ahol lehettél akkor régen.Tudtam, hogy melyik lehetett az az épület. Elképzeltem, honnan fotóztál.
Így már olyan egyszerű volt.
Majdnem ugráltam örömömben, és csak azt hajtogattam: "Megvan"!!!
Alíz, igen, megvan, elhozom neked. Talán örülsz vagy elszomorít? Nem tudhatom most. De nekem nagy öröm volt! A kereső, a felfedező érzése járt át, valami mély öröm, és nagyon fontosnak éreztem ezt az ügyet, mióta megláttam a képeid.
Másnap is visszamentünk oda, hogy nappal is legyen fotó! Íme!
Fogadd el ajándékba tőlem az én képeim!:-)
Még egyet hozok most neked. Az utolsó képen abban a bejegyzésedben a Schönbrunni kastély parkjában található Gloriette is rajta van. Te( ti) is ott állsz előtte.
Itt is eszembe jutottál vasárnap.:-)
Kedves Éva! Nem is tudom, mit is mondjak, hogy köszönjem meg...!Magam se tudom, sirok vagy nevetek... (azt hiszem mindkettőt egyszerre), a könnyek mindenesetre itt vannak... hjaj...
VálaszTörlésde mégis csak nagy öröm!!! nagyon köszönöm!
Alíz, gondolkoztam, hogy hozzam-e, mert hátha az a könny inkább nem is az öröm könnye...Azt meg nem akarom!
VálaszTörlésDe nem tudtam megtenni, hogy ne mutassam meg, amit megtaláltam. Mélyen bennem volt, hogy ha már egyszer Bécsben aránylag gyakran előfordulok, akkor amellett a ház mellett álljak egyszer.
Nem említettem ezt neked soha, de mindig bennem volt. Ez olyan dolog, amit nem lehet megmagyarázni.
Hát jó! Szombaton este, mikor rádöbbentem, hogy megvan az utca, utána ház is, akkor nekem is megtelt a szemem könnyel.Volt benne sikerélmény, meghatottság...Bécs ahhoz nagy város, hogy csak egy házat ilyen rövid idő alatt megtaláljak. Gyakorlatilag pár perc alatt. Ráadásul úgy, hogy magáról a házról nincs is kép, csak a környékről.
Ez volt a sikerélmény.
Aztán eszembe jutott, hogy vajon milyen volt itt neked, mit szólsz ahhoz, ha mégis felteszem ide a képeket.
A könny csak úgy jön.
Ha jön, hadd jöjjön!
nagyon köszönöm, nagy élmény !!!(lányomat is belevontam ,-épp hivott- ő is nagyon meghatódott..., el is határoztuk, hogy kimegyünk majd Bécsbe együtt..., és akkor ez az érzelmi felkészítés nagyon is kellett... Nagyon köszönöm! )
VálaszTörlésMár kerestem is magam a 4. emeleti (konyha)ablak mögött...:)
Annyira szép ez az ajándék, amit kaptam tőled, hogy igazán nehezen találok szavakat, hogy a hálámat és meghatódottságomat kifejezzem, kellő módon!
(Egyébként -talán érdekes- hétvégén többször is fel-felkerestem a blogodat, vártam valami új, szép bejegyzést ill. fotókat.., és hogy ilyen viszonylag hosszú volt a kimaradás, ill. többször is hiába "kerestelek", biztos voltam benne , hogy valahova -talán messzebbre- elutaztatok hétvégére... és vártam a beszámolót, de nem hittem , hogy ez az ajándék lesz, Bécsből, nekem:)) És tényleg hihetetlen , ez a házra rátalálás!!! M-nek is köszönöm, a segédkezést:)
Bennem nagyon mély emlékeket ébresztettek fel a képek, nagyon jó volt nekem ott, csak hát,ami csak "volt"..., az szomorú benne... de emlékezni is jó...
A ház egyébként szinte változatlan, az csak kicsit "öregedett"...a környék meg mintha még színesebbnek tűnne...
Schönbrunn meg szebb mint valaha(?!)
Hű, bocs ,hogy ennyit irtam...de sokminden feltámadt bennem, tulajdonképpen csak köszönni szeretném még egyszer ezt a nagy élményt!!!de az önmagában is az, hogy ezt kaptam!!!!!
Ez a kettőtök szép története nagyon meghatott engem is.
VálaszTörlésA képeket pedig úgy nézhettem, mint aki már járt ott :-)
Alíz!
VálaszTörlésNem tudtam melyik emeleten volt a lakás, az a te régi képeidből nem derült ki, csak annyi, hogy nem a földszint.:-)
Hiszen magáról a házról te nem is tettél fel képeket, csak azokat, amelyeket a konyhaablakból kifotóztál a dóm felé, és a rólad készült kép még az ablakban.
Tudod, van mindig valami az ember életében, ami fontossá válik. Mindig benned van, és egyszer csak érzed, hogy eljött az ideje.Hogy miért volt ez nekem fontos? Mert kedvellek, böngésztem a Naplódból az életed, mélyen rögzültek az élményeid bennem is.Olyan emberi ott minden.
Szombaton, mikor M. eljött értem, addigra kitettem az utcai fotódat háttérképnek, és M-t leültettem a számítógép elé. Mondtam neki, átmegyünk nyomozóba, és ez a cél.
:-) Benne volt! Meséltem neki rólad is, honnan ismerlek stb.És elindultunk... Aznap este már meg is volt a ház!
Schönbrunn gyönyörű volt, tele turistával. Az épületbe nem mentünk be( kilométeres sor a pénztár előtt, hőség stb), de felmentünk a Gloriette-hez. Van ott egy kávézó, kávéztunk, pihentünk.
Sok-sok programot csináltunk Bécsben hétvégére. Vettünk nekem egy napijegyet, hogy ne akadályozzon a parkolás lehetetlensége, és az összes bécsi közlekedési eszközt bevetve sokat mentünk, sok helyen voltunk.:-)
Alíz, még annyit, hogy egyszer beszélgettünk a blogban kommentként, hogy jó lenne utazni.talán Bécs is szóba jött. Akkor jutott eszembe, hogy én szoktam menni elég gyakran.
VálaszTörlésAztán nézegettem a képeid, és erősödött bennem az érzés, hogy megkeressem.
Nagyon jó lesz, ha a lányoddal elmész oda. Lelkiekben fel kell készülnöd, de erről úgysem kell mesélnem. Az jó lesz, ha a lányoddal mész,úgy könnyebb lesz.
Pontosan tudom azt is, hogy azért nehéz, mert az akkoriak már nincsenek...
Alterego, igen, történt most valami személyes Alíz és közöttem, de nem akartam titokban tartani.Annyira nem is személyes, hogy ne lehessen publikus.Ezért lett blogbejegyzés.
VálaszTörlésNem akartam az ő fekete-fehér képeit is idetenni, mert ahhoz nincs jogom, de a magaméhoz igen!:-)))
Így juttattam el Alíznak őket a nyomozásom részleteivel, hogy a történet részese lehessen más is.
Mert mindnyájunknak megvannak a maguk történetei.
Így jó!
Szabad-e nekem is egy mosoly erejéig belépnem a beszélgetésbe?
VálaszTörlésMindhármótokat látlak, hallak, és ez jó. Így aztán hiába kérdi Éndrágám, mit olvasok, ő csak Alizzal találkozott korábban. Ha hangsúlyokat, a tekinteteket nem tudom átadni.
Éva és Aliz, a kettőtök beszélgetéséért külön köszönet, hogy megosztottátok.
Stali, sőt, nagyon örülök, hogy belépsz a beszélgetésbe.
VálaszTörlés:-)Számítottam a csendre, hogy nem akar megzavarni itt minket senki, mert tiszteletben tartják, hogy Alízzal van "ügyem".
Bár Alíznak címeztem a bejegyzést( az ok kiderül az írásból), de ha más is közbeszól, az számomra csak jó.Gondolom, Alíznak sincs ellenére.
Mert beszélgetni jó a történetekről is.Ezért külön köszönet, hogy Alterego és Te is szóltatok hozzánk úgy, mint bármelyik más bejegyzésben.
Tulajdonképpen ez is egy írás a sok közül, ha valaki kommentelni akar,miért ne?
Viszont most sem erőltetem, mint máskor.
persze, én is köszönöm... minden együttérző figyelmet! ("alterego"-nak és "stali"-nak is):)
VálaszTörlés(és kár lett volna ezt a "történetet", és a képeket nem "közkinccsé" tenni, ugye?
Éva, irod, hogy "Nem akartam az ő fekete-fehér képeit is idetenni, mert ahhoz nincs jogom " ... de nyugodtan rendelkezhetsz vele, ha gondolod, bár szerintem a te képeid és a szöveg hozzá mindent tökéletesen megidéz!!!(ott vannak mögöttük láthatatlanul is az én majd' félévszázados, fekete-fehér , elszürkült fotóim - amik most mégis megszinesedtek s megelevenedtek...:)
A képeink összetartoznak. :-)Nincs jobb vagy rosszabb!
VálaszTörlésNagyon szép a tied is.Akkor az volt a te valóságod.Az enyém annak keresése színesben. Mert változott a technika.
nagyon szep, annyira emberi ez az egesz:)
VálaszTörlésa kastely kertjeben lattam utoljara voros mokust, azota itt csak fekete es szurket..