2012. szeptember 29., szombat

A gesztenye...

...  a sütőben végezte, és pucolgatás, ropogtatás után csak a zörgő héja maradt előttünk a kistányéron. 
Végül mégis csak beszélgetés melletti "lassító" volt. 
Semmi nem  kerülheti el a sorsát, és amit hiányoltam  mégis beteljesedett.
Igaz, máshol, mással, másképp, és nem a kollégával való beszélgetés fültanúja volt, miközben szedtük ( lásd előző bejegyzés), hanem tegnap este M-nal beszélgettük át a hetünket mellette.
Aztán tea is kellett, és végül befejeztük a Franciaországban készített még nem látott képeinek nézegetését, ami nem kis feladat úgy, hogy közben a történeteket is végighallgattam, melyekhez a képek voltak az illusztrációk.
Már tudom milyenek lehettek régen a szülők által emlegetett esték, mikor a beszélgetésekkel és mesélésekkel is telt az idő a gyér fényben, mikor TV, rádió, pláne az internet nem kapott szerepet abban, hogy jól teljen az idő.


U.i.: A beszélgetés fontos!

2012. szeptember 28., péntek

Úgy kezdődött ...

... egy délután a munkahelyemen, hogy egy kollégám azt mondta, hogy meglepetése van számomra. Aztán egy zacskóban saját szedésű szelídgesztenyét adott át.
Tudom, hogy gondolatait rendezni, szomorúságától megválni jár gyakran sétálni. 
Az ajándék gesztenye is ilyen alkalommal került zacskóba, és én mégis örültem neki akkor is, ha tudom szedésének hátterét.
El kellett volna vele menni, közben beszélgetni, de nem tettem, nem is tudtam, hogy elindult. 
Ha ő szólt volna, esetleg ha én kérdeztem volna, és ha igen, akkor vajon elmentem volna-e vele?
Munkahelyen úgyis találkozunk, de ő azt mondja: "Az más!"
Íme a törődés igényének jelzése gesztenye képében.




2012. szeptember 27., csütörtök

Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében



A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.

 
/Szabó Lőrinc fordítása/


2012. szeptember 26., szerda

Idézet

Annyi könyvet hoztam ki a könyvtárból, hogy többszörös hosszabbítás után mindet elolvasva tegnap már vissza kellett vinnem őket.
Beszélünk - és nem csak beszélünk, hanem meg is éljük már páran - az öregedésről, így aztán nálam volt Polcz Alaine: Ideje az öregségnek c. könyve. Azt terveztem, hogy majd jegyzetelek, de már nem volt rá időm. Elég is tulajdonképpen ha a lényegét megjegyzem ( és ha tetszik használom az életemben), de idézni csak pontosan lehet. Egy gondolatot írtam csak le végül:

"Ne panaszkodj, írásban se panaszkodj- mondom magamnak. Én tanítottam, ne panaszkodjunk. Az másokat terhel, untat, te pedig észre sem veszed, de az örök panaszkodó leszel! 
Török Sándor mondta: Panaszkodni nem szép".


Polcz Alaine

2012. szeptember 25., kedd

Szappanok

Csak egyféle ajándékot kérek mindig Franciaországból, ha M. ott bolyong.
Szappant, mert nem tudok ellenállni nekik. Elmeséltetem vele azt is, hol vette, és milyen volt a bolt. 
Leszoktam a tusfürdőkről, nem érdekelnek már, visszatértem  a jóféle szappanokhoz, és magamra kenem esténként a messzeség illatát.





2012. szeptember 24., hétfő

Kimentünk...

... Sarródra, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkba feltöltődni, vagy éppen hogy kiüresedést remélve megtisztulni. Mindegy is tulajdonképpen, a lényeg az, hogy most is jó volt.
M. régi fényképezőgépe megadta magát, szombaton próbálta ki az újat. Én a régit használtam, jól bírja magát a kis automata. 
M. madarakat akart fotózni, de akkora a szárazság, hogy az általunk ismert és megszokott vizekből eltűntek a madarak.
Az én kedvenceim, a szürkemarhák ott voltak, unott képpel néztek minket, majd folytatták a legelészést, és volt sok-sok növény is: mindenféle egyszerű és szeretetreméltó, szúrós-bökős és légiesen könnyed. Egyszer a Kis növényhatározóval érkezem, hogy bemutatkozhassunk egymásnak.
Csipkebogyó is vöröslött, de nemzeti parkot ugye nem kopasztunk meg, így "csak" megcsodáltam őket, és maradt minden a helyén.




U.i.: Hogy ismételjem a már egyszer máshol leírt mondatot: Az egész világ a mi kertünk!:-)  

2012. szeptember 22., szombat

Kimentem egyedül a kertbe...

...Berta néni köszöntése után.  A többiek csak hadd beszélgessenek németül bent!:-)
Volt mikor  kert vásárláson törtük a fejünket, végül is lemondtunk róla, ahogy a parasztházról is. 
Nem érzelmi alapon tettük, hanem a józan észt követve, az anyagiakat is erősen fontolóra véve, és egyébként is döntéseinkben hol ez, hol az kerekedik felül. Különösen az utolsó szempont igazán felülkerekedő! :-)
Megnyugtatásul azt a mondatot hangoztattuk, hogy tulajdonképpen  az egész világ a mi kertünk. Látvány szempontjából mindenképpen, csak a papíron is történő birtoklásba csúszik egy kis hiba.
Az pedig megnyugtató, hogy  minden látványt birtokolhatunk.
Azért egy saját kert mégis más lenne, de tudtunk lemondani is róla, hogy végül mindenhol azt keressük.


2012. szeptember 20., csütörtök

90 év


Vasárnap délután felköszöntöttük a 90 éves Berta nénit. 
Kérdezett, de inkább hallgatott, különösen a fiatalokat hallgatta. 64 év volt a különbség a szobában lévő legfiatalabb és közte.
Múltkor beszélgettünk arról Anyuval, hogy az ő 1945-ben meghalt édesapja, ha hirtelen visszajöhetne, nem is tudna élni már ebben a világban, azóta annyit változott.
Berta néni vasárnap TV-t nézett mikor megérkeztünk, telefonált is, és természetes volt számára, hogy  a fiúk által hozott laptopon képeket nézeget.
A mai öregek belefejlődtek a technikai változásokba szinte észrevétlenül. 
Mikor Anyum bevállalta pár éve hosszú ellenállás után a mobiltelefon használatát, nagy öröm volt számomra. Tudtam  mennyivel könnyebb lesz a kapcsolattartás. Számítógépre nem tudtam rábeszélni.
Mikor először hívott mobilon, meghatódtam, el is meséltem neki az érzéseimet. 
Büszke volt magára, úgy kezeli már mint családtagot a kis jövevényt, és "eteti" is( tölti).
Gondoskodni kell róla, ha már egyszer megkapta. Ilyen anyásan áll hozzá a feladathoz.:-)


2012. szeptember 19., szerda

Készülni valamire...


... amit tudunk, hogy eljön, időben és megfontoltan lehet, hogy nyújtsuk azt a kis örömöt, amit adhat. Valahogy úgy is, ahogy sálakat, kesztyűket mosok addig, míg a meleg szeptemberi napon száríthatom meg, és mielőtt elrakom őket hűvösebb időkre, még beleszagolok mindegyikbe.
Vagy mikor jó érzés tölt el, hogy megértem azt a német mondatot, melyben házi sütésű kiflivel kínálnak, majd hozzáteszik, hogy vigyek is belőle haza, mert a másnap reggeli kávémhoz milyen jó lesz.
Ellenálltam, nem ettem meg este( nem is hiányzott volna már a vacsora, csak megszokásból is eszik az ember), mert elképzeltem és vártam a másnapi reggelit ezzel a kiflivel, és nem esett volna semmi más olyan jól már.


2012. szeptember 17., hétfő

Víz mellett


Kimentünk szombat délután a Fertő tóra- ahogy terveztük,- hogy sétáljunk, beszéljünk, és hallgassunk is egy kicsit. Mert ha hullámokat akarunk hallgatni, akkor mégis jobb inkább csendben lenni, felbúgó, távozó hajót* is csendben jó figyelni.
Elmerültünk a saját gondolatainkban is, mikor már az egymásnak mondott szavakba belefáradtunk.
3 hét után sok mesélnivaló gyűlt össze, és még nem végeztünk. Majd máskor, később...
A beszélgetés úgyis olyan, mint a víz. Mindig jelen van, de néha elapad, máskor dagad, hullámzik, megnyugtat, messzire visz, vagy éppen közel hoz, de jaj nekünk, ha befagy!



"...hűvös egekbe úszik át az ősz
és felbúg még, mint távozó hajó;..."



(Gömöri György)



2012. szeptember 15., szombat

Hullámok

M. megjött 3 hetes francia- és németországi kalandozásaiból. Egyedül sátorral vagy olcsó hotelekben, Párizs utcáin vagy éppen a  normand partokon kószált, és hazafelé a német ( Csehországban született, de anyanyelv miatt 1946-ban kitelepített) Tante Annit is meglátogatta.
Ma eljön, mesél, képeket is nézünk, hogy amit eddig messengeres gyors üzenetváltásainkban elképzeltem, azt lássam is.
Ő más országokban megélt élményeiről, tájakról, ízekről, én az itthoni főleg "lélek-élményekről" mesélek.
Egyébként jellemző is ránk ez a kettősség. 
Ő igazi utakon utazik többet, én a lélek utazásait mélyebben megélem. Én tudok egyedül lenni szabadidőmben, ő kevésbé. Én sokszor kénytelen vagyok itthon maradni, ő szabadabb. Nekem is hiányzik a távolság, de én le tudom küzdeni a hiányt (?), őt nem kényszerítem, hogy velem szolidáris legyen, menjen, ha mehet.
Külön töltött 3 hét után ma délután 2-re érkezik. 
Talán kimegyünk a Fertő-tóra? Említette, hogy jó lenne, ragyog a nap, igaz, hogy szeles az idő, de nagyok lesznek a hullámok legalább. Dzseki, pulóver pedig van! 
A feltett képek régiek, közel van a tó, szoktunk kimenni vizet nézni máskor is. Megnyugtat, élményt ad, összeköt...




2012. szeptember 14., péntek

Őszi égbolt madarai


Kora reggel munkába siettem, ekkor közeledő madárrajra, és a vele járó hangra figyeltem fel. Sötét, nagy folt volt a raj, tétova, majd nekilóduló, felettem elhúzó fekete tömeg.
Örültem, hogy képes vagyok nemcsak lassítani, hanem meg is állni, és figyelni a madarakat egészen addig, míg két leszakadó, de a többieket mégis  követő fekete szárnyas pöttyök is eltűntek a felállványozott Tűztorony felé.
Sietség nem volt már, csak az égre tekintés. Fotó sincs, bennem van a kép.


2012. szeptember 13., csütörtök

Itt van!




Egész éjjel az ablakon hangosan dörömbölve bebocsájtás kért a hideget hozó esős ősz.
Be nem engedtem a lakásba, ablakok csukva a 8 fokban, de üdvözöltem, és hallgattam, ahogy a házak között kóvályogva erősödő széllel is jelzi jelenlétét.
Kolléganőmmel délután arról beszélgettünk, hogy mikor este 8-kor jövünk haza, mennyire ázunk meg. Én előzőleg bevásároltam, így 2 táskával jöttem, esernyőt talán nem is húzhattam volna. Arra a szűk negyedórára míg hazaértem elállt az eső, hogy utána újult erővel rázendítsen. 
Mindig is tudtam, hogy én és az eső jó barátságban vagyunk, megkímél, ha kérem, de élvezetet ad, ha éppen úgy akarom.



2012. szeptember 12., szerda

Sophie

Ha két fiatal szakít, akkor azt mi felnőttek is megszenvedjük. Mert megszerettük, és hiányozni fog az, akit ugyan nem mi hagytunk el, hiányával mégis megküzdünk mi magunk is.
Igény szerint az érintettekkel, de mikor friss volt a hír, mi " öregek" is nagyon sokszor átbeszéltük a szakításukat. Külön-külön megélt emlékeket és tapasztalatokat is belevittünk kettőnk beszélgetésébe ( M. és én). Milyen jó lehetőség a másik megismerésére, hiszen egymás ismerete előtt is volt saját életünk. :-)
Két év után új nevet tanulok, akinek a nevét érdemes lesz megjegyezni, és tulajdonosát bizonyára megszeretni.
Vasárnap ebéd után beszélgettünk róla, az új lányról is.





2012. szeptember 9., vasárnap

Szeptember eleji vasárnap


Én, aki hétköznap itthon többet vagyok egyedül, mint nem,  munkahelyen ebédelek,  viszont hétvégén örömmel főzök, vendégül látok, délután jókat beszélgetünk eseményekről, lélekről, tervekről,  alakuló szerelemről. 
Kérdeztem is, és hagytam, hagytuk, hogy csak úgy önként kibukjon az, ami kikívánkozott, ami megosztásra várt.
Tegnap Anyu jött hozzám ebédelni, ma a "fiúk". Apjuk, M. úton van még, jövő hétvégén már ő is itthon lesz. 
Volt séta is, hirtelen jött megfázás kúrálása is teával, citrommal, mézzel. 
Erdőben még nem találtuk azt, amit majd várunk: a színes őszt.Tudtuk, hogy így lesz, hiszen még nincs itt az ideje. Nem kora ősz van, hanem késő nyár.
Még mindig kerestük a melegben a kissé hűvösebbet, erdőben nem is volt nehéz találni, levelek árnyéka vetült ránk, de köztük átbújt a még egyáltalán nem fáradó szeptemberi fény is.:-)
A hőmérő sokat mutatott az erkélyen, ott száradtak a ruhák, fűillat keveredett rajtuk a mosószerével, mikor a naptól melegen végül szárazon behoztam őket.



2012. szeptember 8., szombat

Mélyen felszívódik

Mártánál olvastam egy mondatot, mely egyfajta szép felismeréssel egyenlő.
Sopronban az Evangélikus templom mellett elmenve láthatjuk ezt a méltósággal átitatott gondolatot:

"Mergitur, non submergitur"
"Alámerül, de el nem süllyed"

A németek 1946-ban történő kitelepítésének emlékére állított emlékművön található Lackner Kristóf ( 1571-1631) a  közösségnek sokat adó - hangsúlyozom, a köznek adó, adni tudó -soproni polgármester szavaival.
Átgondolom, nagyszerű a mondat, sokféleképpen értelmezve is mindig időszerű. 
Számomra most úgy aktuális, hogy anyagilag lehet elsüllyedni, de alámerülni igazán csak erkölcsileg lehet.



2012. szeptember 7., péntek

Évszakok határán


De jólesik almafa-lelkem a szélbe
meríteni őszi hüvös napokon,
és nézni, a nap villó vasekéje
barázdát hogy húz a kék patakon...

Jeszenyin: De jólesik almafa-lelkem, 
részlet

Rab Zsuzsa fordítása



Várom az őszt is, de azt sem tudom, hogy  előre vagy visszanézzek. Fél lábon állok, billegek ebben a köztes időszakban. Még a nyár is vonz. Egy lépés előre, kettő vissza.
Mindenesetre függönyöket mostam, portalanítottam szekrények tetejét, lámpaburákat, könyvespolcot... Lehet, hogy a tanévkezdés feszültségét vezettem így le itthon, de az is lehet, hogy az ősz közeledtét kezelem ünnepként, és tisztán akarom várni. Jön a begubózás áldott-békés időszaka, előkészítem rá a lakást.
Egyszerűsítve: 
Már belevetettem magam valami őszi nagytakarítás-félébe. Ha a lelkem szólal meg, akkor ünnep mindez, ha az eszem, akkor pedig szükség!;-)




Szép volt a nyár, eszembe jut még sokszor, így lesz ez az első igazi hidegfrontig, aztán hagyom, hogy átjárjon az ősz. 
Az első héten zsúfolt napok utáni hazajövetelekkor nyomtam egyet az ajtón, hogy kizárjam a külvilágot, de a kezdéshez megjött az energia is.
Augusztus végi várakozáskor nehezen hiszem el, hogy így lesz, de az első nap után erőre kapok. Így volt ez mindig.
Munka van munkahelyen és itthon, nem lehet halogatni, az erő pedig jön hozzá. Igaz, a vasalást 4 napig tologattam minél messzebb magamtól, azért szent sem vagyok ám!:-)
Jól van így!



2012. szeptember 5., szerda

Álom

Vannak még jó dolgok. 
Az is jó, hogy nyáron voltam Pécsen, és kapott egy puszit a Dzsámi fala. Lehet mosolyogni rajtam, vagy megérteni engem. 
Sőt, azt is hozzáteszem, hogy nem is az első puszit kapta tőlem. Mikor évekkel ezelőtt álmaimban visszatért a félelmem éjjelente, hogy úgy kell eljönnöm a városból, hogy nem láttam a Dzsámit, -pedig a vonat már indul- kínlódva ébredtem. Kb. 2 havonta végigmoziztam ezt az álmot, és mindig ugyanúgy. 
Megfejtettem persze az álom üzenetét, nem kellett hozzá nagy tudás. A város hiányzott, és álmomban a város maga a Dzsámi volt, amit nem láthattam.
Éreztem, el kell mennem újra Pécsre, ifjúságom kék egű, szép színhelyére, és meg is tettem hamarosan. 
A várossal kapcsolatos szorongató álmaim elmúltak azóta  A valóságban kellett elmennem oda, hogy ne  éljem meg nappal elfojtva, éjjel felszínre törve az ezek szerint kínzó hiányt.
Idén júliusban újra voltam ott, és a puszi most kijárt a Dzsáminak, vagyis  a városnak.
Erről nem mondok le.




2012. szeptember 2., vasárnap

Kezdjünk, ha kezdeni kell!


Nagyáruházban gyerekeket faggatnak arról  a szülők, hogy holnap mit vinnének szívesen tízóraira, és tetszik-e az a tréningruha. Valami bizonytalan morgás-féle a válasz, nem értettem.:-)
Körbeleng a tanévkezdés.
A buszon  a Pink Floyd: We Don't Need no Education száma megy, talán poénból tette be az egyik rádió!
Észreveszem otthon lakás apró részleteit. Eddig is jelen voltak, de most az ismerős építőköveket keresem bennük a kinti nagy egész helyett. 
Ezt csak azok értik meg, akik sok emberrel dolgoznak együtt, majd késő este hazaérnek, becsukják az ajtót, talán még nyomnak is rajta egyet, hogy biztos kint maradjon a külvilág.Nem tudunk ugyanis  többet befogadni aznapra a máséból, csak valamit esetleg a sajátból.
Most pedig készülődöm a délutáni évnyitóra.
Az enyhítő rutinnal vegyített gyomortáji szorongás érzése van bennem, ami akkor csökken kicsit, mikor majd érkeznek a gyerekek késő délután.
Addig végigpásztázom az itthon zugait.Tulajdonképpen kezdeni akarok már, mert a  várakozás  nem jó. Ilyenek lehetnek a premier előtti percek. 
Gördüljön már fel végre az a függöny!



2012. szeptember 1., szombat

Tegnap reggel óta megállás nélkül...


Major Gabriella: Locspocs

A nyár előlünk részvétlen szökött
Ősz lopakodik már a kertek között
Egyhangú ütemét eső kántálja
Ablakok üvegén orrocskák párája
Nap szórta bőkezűn fényét ránk nem is rég
Révedezni vissza volna jó kicsit még
Szemek tükrében átázott levelek
elárvult utakon fakón ha hevernek
Kontúrok nélküli halvány akvarell
Vászna tétován szétcsorgó színre lel
Kedvünk levert: most csak veszekedne
Tócsákban szürke az ég kisírt szeme


A munkahelyi tervezett, de mégis hirtelenül jött erős nekibuzdulás után itt az esős szombat délelőtt, konyhában is vagyok, főzök is, de csak egytál ételt, az elvan magában, mint én.
Kinti 14 fokban kell is a benti meleg. A vasalás után élvezem a szombatot, hogy csak azt tegyem, amihez éppen kedven van. Nem mindig adatik meg. Azt hiszem tennem kell mindig valamit. Hát nem!
A kusza ritmusú, szűntelen esőkopogásban különösen jól esik, tehát megszervezem magamnak "csakazértis" a mai olvasós semmittevést. Helyesebben ezt nem kell szervezni, csak hagyni mindent. Nehogy már ismeretlenné váljon számomra egy ilyen nap!
M. Normandiában van jelenleg, tehát nem jön hétvégén, Anyu telefonon közölte, hogy úgy döntött még alszik egy kicsit a korai ébredése után, mert esőben ő ugyan ki nem mozdul!:-) Idéztem őt!:-)
Reggeli kávém lassan kortyolva is elfogyott már, csinálni kellene egy újat. Vagy tea legyen? 
Lehet, hogy mégis tea lesz, az inkább őszi esős...

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu