Ha nem is ...

...a világ végén, de valahol a pereme közelében egy felejthetetlenül jól sikerült marhapörköltet eszik az ember galuskával, és közben két falat között megfogalmazza( mert olyan fogalmazós típus), hogy minőségben verhetetlent ebédelni egy nagyon egyszerű helyen jó dolog igazán. Összeillik a kettő, sőt, erősítik egymást.
Mindez az esemény helyre is billent benne valamennyit a korábban kibillentettből, miközben hagyja/hagyjuk, hogy lassan teljen az idő az árnyékban a faasztalnál. Semmi sem sürgős, csak így hat, aminek hatnia kell.
Ez is része volt a szombatnak, melyet még egyszerűbb természet közeli órák követtek a közeli Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, ahová lassan már hazajárunk egyensúlyba kerülni, és haza is hozunk belőle valamit magunkban a mantrák mellé építőkövekként.

Napról napra

Ha az ember belekeveredik az egészségügybe, akkor abból kiszállni nehéz. Hogy idekapcsolódva idézzek  egy egyszerűségében "bölcs" mondást: Az ember belegabalyodik, mint beteg a dunyhába.
Miközben órákat várok a mellkasgyógyászaton, Coué: Elméd gyógyító hatalma c. könyvét olvasom, mantrázom a gerincemről szóló pozitív állításokat és a mindenre vonatkozó, örök érvényű: "Napról napra minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok!" mondatot csak úgy magamban. 
Amúgy meg egy egészséges gerincet több példányban kinyomtattam, és jól látható helyekre kiraktam a lakásban.
Tegnap a kórházban egy volt kolléganőmmel összefutottam, a  férje még májusi infarktussal már otthon, anyukája combnyaktöréssel még kórházban. Megbeszéltük nevetve  a pozitív hozzáállás lényegét, neki amúgy nagy humorérzéke van, a buszmegállóban már röhögtünk. Szó szerint!
Anyu ma elmondta, hogy a gyógytornásza milyen pozitív, erőt adó nő.
Ma most jöttem anyusomtól, kicsit átrágtuk az élethez való viszonyunk témát, és azt, hogy én már nem hagyom magam kikészíteni. Mintha ő is hajlandó lenne pozitívabban szemlélni a világot önmaga érdekében is. Hallelujah!  Közel 79 év enélkül ment el. 
De a remény hal meg utoljára részemről!

Gondolatok, történések csak úgy!

A jégkrém papírját és a fapálcikát hosszan szorongattam, mert nem találtam vasárnap a faluban ( Fertőrákos) kukát séta közben. 
Mikor végül megláttam egyet, rögtön  jeleztem M-nak, és néztem a kezét, hogy ő is szorongatja-e még. Csalódtam volna, ha nincs nála a szemét, de nem is feltételeztem igazán az ellenkezőjét. Bólintott, mikor ő is észrevette a kukát, és együtt beledobtuk a már lassan hozzánk nőtt, a megolvadt csokitól maszatos papírt.Vannak ilyen apró dolgokon múló összetartozások is.
Más!
Könyvtárból hoztam ki könyveket, melyeket a határidő miatt gyorsan olvasandók közé sorolok. 
Igaz, 3 hónapig is nálam lehetnek a hosszabbításokkal.
Vannak lassan olvasandó könyvek, melyek jó, ha saját példányban vannak meg. 
Lassan olvasandók, mert nem is lehet őket gyorsan olvasni alapból, el kell bennünk mélyülni( Eljött az idő a József és testvérei olvasására!), és nem kényszerít határidő a gyorsításra. Így két félét is olvasok egyszerre, ahogy az élet is zajlik, egyszerre több szálon és tempóban is fut. 
Vannak események melyek gyorsan, de vannak melyek velük párhuzamosan lassan. Nem is akarom másképp, kell a gyors mellett a lassú, mert tudjuk hova vezet, ha nincs meg a lehetőség  a váltásra.

*

*A képek Fertőrákoson készültek.

Nem éppen egy vidító bejegyzés, de pozitív végkicsengéssel

A rossz idő segít, hogy kivonjam magam a forgalomból. A négy fal kell nekem most( is), könyv és szunyókálás és a csend. Bizonygatom magamnak, hogy ez nem lustaság, ami elítélendő még mindig, és amit nem igazán engedek meg magamnak. Csak akkor teszem, ha kell, és most kell a lelkemnek a "nagy semmi", ami azzal jár, hogy nem kell döntenem, stresszhelyzetbe keverednem stb. 
Anyu onkológushoz jár, néha én is elkísérem, én is orvosokhoz járok, hogy kizárjanak minden szervi bajt, amit a lelkem okoz, de a szerveim jeleznek, és a végtelen fáradtság, ami sok éve telepszik rám apu halála óta (13 év!), mióta anyuval ketten maradtunk, vagyis ez a család, és rám telepszik minden felelősség, de úgy, hogy mégis "gyerek" vagyok, mert erős anya mellett élek erős kötelességtudattal, ami belém van passzírozva rendesen olykor önmagam ellen is.
M. más téma, nem megyek ebbe bele most.

Még elmegyek a mellkasgyógyászatra, hogy kiderüljön a nehézlégzés is a stressztől van( gondolom), és aztán még elmegyek a gerincröntgenem eredményéért, majd a csontkovácshoz is elmegyek vele, de ezt nem mondtam a röntgenen. EKG kipipálva, szívem rendben.
Veszek egy bordásfalat, mert nyújtani kell a hátam, az izmaim, és masszőrhöz is megyek, és tornázom is. Összeállítottam egy  jövőképet, hogy ne romoljon nagy ütemben valami, vagyis az az öröklött csavart görbület a gerincben!
Van még valami, ami hiányzott, és érzem, hogy jó. Hinni valamiben, ráhagyni valakire mindent, elfogadni, ami jön, tehát Ő tudja jobban! Kinn van a Biblia is a könyvek mellett. Ezt az érzést még tanulnom kell.
Amúgy meg Miss Marple is megmondta tegnap este, hogy élvezni kell az életet úgy ahogy van. Most nehezen megy, de kimászom belőle.
A képek még a vasárnapi falusi sétánkról vannak. M. nagy naptej kenegető, fél a káros sugárzástól, de úgy igazán, a ponty pedig nagyon finom volt:

A szünet első vasárnap délutánja

A szünet első hétvégéjén még hosszúnak tűnik a nyár, amiről tapasztalatok alapján tudom, hogy mégis rövid lesz. 
Ajándék az a nap, mikor csak annyi a probléma, hogy a jégkrém ropogós csokijának egy darabja a földre esett, de öröm az, hogy az az eperfa majdnem feketére érett gyümölcse bár befogta az ujjaim, mégsem kentem véletlenül sem a fehér nadrágomba.
Sok a virág, a gyümölcs, és még mindig megnézünk minden parasztházat, pedig egy éve tettünk le róla. Elképzeljük, mi hogyan élnénk benne, mert fantáziánk az van.
Ma délután egy itthoni, közeli Fertő tó parti faluban róttuk az utcákat, miért is mentünk volna át az osztrák oldalra szép faluért, mikor ha valami igazán kisimogatja az embert, az az otthon levés biztonságos érzése is. Én legalábbis így érzem. Van amikor kifejezetten erre van szükségem, hiába a nyár az utazás igazi időszaka. 
Valahogy csökkenteni kell azt, ami szinte a bőröm alá fészkelte be magát, és úgy hívják, hogy feszültség.

Nyár van!

"Jo ested, Itt vagyok. Egyenesen vagyok es a keresztutsan balra megyek. (utcan)"

M. így köszönt be a Skype-on utolsó magyar órája után. Az "utca" szót még utólag kijavította. Így azt  is tudom, hogy a közlekedés volt a témájuk. Aznap mielőtt elindult a tanfolyamra, még elmagyaráztatta velem angolul a "szemafor" szót, mert nem találta a szótárban a jelentését.

Nyárra kapott sok házi feladatot, és a könyvből is haladni akar velem, de házi feladatot tilos adnom.:-) Ilyen a "gyerek" nyugdíjban!

Elfogytak az áthúzandó napjaim, remélem kicsit könnyebb lesz már, hogy a munkahely egy időre kiiktatva. 

Bevetettem a legyezőmet is a meleg enyhítésére reggeli kávéivás közben. Ma( holnap?) kezdődik a csillagászati nyár, eddig tavasz volt, ha nem így gondolnánk.

Tegnap könyvtárban voltam, ez már olyan nyári szünet kezdetén lebonyolítandó tevékenység, nagyon szeretem. 

Ma csak borsó leves lesz ebédre, de az is lehet, hogy egy hideg kaukázusi kefír kaporral megbolondítva. 

Tényleg minden olyan nyári: szünet, meleg, könyvek, könnyű ebédek...Mellé fáradtság, gyöngyöző homlok és benedvesített kis törölköző a nyakamon.
Mostantól pedig kell valamit csinálni is, mert hűvösebb nem lesz!

Áprily Lajos: Kánikula

Tikkasztó hőség, meddő fellegek,

gyötör megint a néma nyári rém

Ti irgalmatlan szikkadó egek,

csak egy mennydörgést küldjetek felém!

Nyár, naptár és egyebek

Húzogatom a naptáramban a vonalakat, tartok a vágyott nap felé, de nem ér semmit akkor, ha magamban is nem húzom át azt, amit le kell zárnom. Ez még a tanulandók közé kell írni.
Csontkovácsnál voltam, azt mondta velem született a baj. Most már tudom, hogy apai örökség a gerincproblémám, nem javítható, legfeljebb a romlás lassítható(?). Elkenődtem, mert bíztam valamiben, mert mindig bízunk. Azért jól megmasszírozott, az aktuális görcsöt kiszedte, és roppantott a még tavaly kificamodott vállamon is. Talán most a helyén van.
Hőség van, mi újat mondtam ezzel? 
Tegnap munkahelyen is behúztam délután a függönyöket, és este 10-kor mikor jöttem haza, még tartott kint a "katlanban vagyok" érzet, de már sötét volt, és ez javított a helyzeten. Június 21-én pénteken a legrövidebb éjszaka lesz, újra elértünk egy pontot a naptárban.
Itthon jó a besötétített lakásba hazajönni. Segít valamit a redőny, de így is melegszik a lakás. A félhomály viszont tetszik a kinti vakító fény után. 
A gabonatáblás képet még vasárnap csináltam, most nem megyek ilyen helyre.
Most pedig iszom egy pohár vizet, mielőtt lezuhanyozom, és elindulok.

Otthon másképp

Megint turista voltam a saját városomban, és ehhez nem is kell más, mint egy séta múlt vasárnap, és akarva akaratlanul is elvegyülés a turistacsoportok között. Jönnek, körbevesznek, elhagynak. Biztosan rajta leszek egy-két képen, melyet hazavisznek. Én is néha ránézek egy véletlenül a képeimen lévő alakokra. Kik lehetnek, hol lehetnek? Egyszer keresztezték útjaink egymást.
Önmagam is vagyok sétánk közben, és átcsusszanok egy szerepbe is, a turista szerepébe, és ahogy lassan megyek egy fényképezőgéppel, nem  is gondolják, hogy túl sok megtalálni valóm már nincs is itt, pedig mindig észreveszek új, fontos részleteket.
Ha vasárnap délelőtt tesszük a sétát béke és zamat( ez a jó szó) is vegyül bele, és mikor megszólalnak a negyedórákat is jelző különböző kondulások, néha ránézek az órámra, pedig sokszor legszívesebben otthon hagynám. Egyszer legalább vasárnap délelőtt megteszem! 
Meg én!:-) 
Egyszer nem vittem órát, de velem volt a mobiltelefonom. Ez így csalás, minden időmérő eszköz nélkül lenne jó, de ezt az érzést nem ismerem még.

A naptáramban...

...a napokat egy vonallal húzom át, ahogy fogynak.Volt már egyszer egy ilyen ötletem, hogy ily módon is lezárjam egy nap elmúlását. Ezt csak akkor teszem, ha nagyon ( nagyon-nagyon) várom a megkönnyebbülést jelentő szabadság eljövetelét. 
Akkor régen egy-egy gyufaszál eltörése és kidobása volt még esti fáradtságomban is a nap zárása, és lassan elfogytak akkor is az előre kiszámolt napok. Gyermeteg ötlet volt, de ennyi öröm kijárt nekem!:-)
Egyébként szeretek este fáradt lenni, mert akkor nem hiába telt el a nap, de azért ebben is a mértéket szeretem, és ez most már sok. 
Még 7 vonalam van jövő csütörtökig.
Elcsúszott csigolyáim helyretételére( meg egyéb fájdalmakra) pedig olyan kitalációm van, mely még nem volt: csontkovács! Van is időpontom jövő hétre, nem csak úgy általában írogatok itt. Nem kérdezze senki, mi lesz az eredménye, csak azt szabad várnom pozitívan, hogy valamennyire helyrekalapál. Csak kicsit félek, de így nem maradhat, kell valami segítséget kitalálni és kérni.
Anyuval ma voltunk az onkológián, de a félelmetes kemoterápia szóba sem jött, a gyógyszeres hormonterápia igen, mert számára az a kedvező. 
Egyébként a várakozások igazán nem is mások, csak az idő múlása vagy múlatása a megoldások eljöveteléig. Közben érdemes élni, és akkor nem is vész kárba.

Vonzás

Befejeztem amit akartam szombaton, amihez nem akartam hozzáfogni, azt mégsem kezdtem el. Vannak olykor tervezetlen nekilendüléseim is, de meg kell tanulni békén hagyni a dolgokat!
Tudtam, hogy M. úton van már, kiültem az erkélyre, és a kinti asztalon lévő pár szál virágról készítettem egy-két képet időtöltésként. Egyszer lelakatolom a fényképezőgépem, és önmagam elől elrejtetem valakivel a kulcsot, de boldogtalanná tenne, hát mégis kattintgatok:-D! Aztán megláttam az autót két fa között bekanyarodni az utcába. Felálltam, még éppen elcsíptem az integetését, és indultam ajtót nyitni.
Eszembe jut- bár egyre kevesebbszer-, hogy volt, amikor nem jött senki. Régen volt, de volt. Mikor feladtam már, és elfogadható jövőképpé alakult az egyedüllét, akkor változott valami. Talán, mert az elfogadás kellőképpen lazává tett, és a pozitív energia bevonzotta a korábbi képzeletben látott képeket. 
Nem így képzeltem egészen ahogy van, de az elfogadás,  a hite annak, hogy valaki-valami "más", egy többet tudó, jó erő megadja, ami kell, ha az tetszik éppen akkor, ha nem. Aztán kiderül, hogy jó ez így.
Biztosan így jó!

A számítógép...

...bekapcsolását sokszor halogatom, sokszor el is marad. A mostani esőkopogásban legszívesebben itthon maradnék, de lassan készülnöm, majd indulnom kell. A cipőm és az esernyőm pedig még mindig szárad reggel óta. 
Vagy nagyon sokat kellene írnom a blogba, mert annyi minden van bennem, vagy nem is erőltetem, mert csak hiányérzetet szülne bármelyik bejegyzés a maga lényegének kiíratlanságával. Egyébként is, miről nem szóltam már? Amúgy meg jelen van: a rózsa, a kondenzcsíkos kék ég is, és egy csiga  is a sokat megélt deszkakerítésen még a vasárnapi 30 fokos délutánról.
Igaz, nem kívánt vendéget is hazahoztam egy kullancs személyében, mely olyan volt, mint néhány történés mostanában melyektől szívesen megszabadulnék, de valahogy olyan ragaszkodóak.
Jelen van az is, hogy anyu már egyedül mászkál az utcán, de holnaptól megyünk újabb korábban megkapott időpontokra, melyeken a most még ismeretlen következő lépéseket tudjuk meg. Jön a nyári szünet is ismeretlen ismerősként. Mit hoz?       
Minden ismétli önmagát, csak mindig egy kicsit másképp, és ez is lehet benne a jó az előforduló rossz mellett.
Íme, egy régi felismerés, melyet mindig elő lehet venni vigaszként kitartó ismétlődéseinkben.

Esték

Keveset vagyok este a városban. Az estébe nyúló munkaidőm után már inkább hazamegyek. Otthonülő lettem, szeretek este begubózni a magam kis világába, ahol azért helye van könyveknek, filmeknek, zenének programként. 
Akkor jutottak eszembe ezek a gondolatok, miközben Sopronban a  Templomok éjszakáján barangoltunk, majd benti gyertyafények mellett a  kinti fényeket is láttunk. Persze, nem először és nem is utoljára, csak lehet, hogy nem eleget.
Mióta szinte mindig este dolgozom, a kényszer is rávisz arra, hogy kimaradjanak az esti programok, de egyéniség kérdése is. Még az is eszembe jutott, hogy egy kisváros este van olyan lehangoló, mint amennyire romantikus. 
Igaz, mindig attól függött ez az érzés, kivel vagy éppen kivel nem mászkáltam, mentem, siettem, honnan és hová céllal vagy cél nélkül. 
Így jó, hogy tőlünk is függ, egyébként  pedig főleg tőlünk függ.

Háziáldás magyarul

Itthon is kinn van a Háziáldás, de egy osztrák barátnál is magyarul. Az utolsó szón a hangsúly: magyarul!
Olyan valakinél van kinn, aki leginkább Szentendrén és Egerben tölti az idejét, ha szabadságra vagy utazásra vágyik. Igen, ezen a két helyen, nincs igazán más variáció.:-) Egyszerűen szereti ezt a két helyet, nem keresi, és keressük az okát.
Nem csörgedezik magyar vér az ereiben, csak megszerette az országot. Tudja a történelmet, a földrajzot, és M. labancos magyar kiejtését is kijavítja. A hozzá közeli Kőszegen néhány magyar ismerőse Toni "bácsinak" hívja, és ő ezt el is várja. Ott is szoktunk vele találkozni , vagy ő jön Sopronba.
Vasárnap délután őt is meglátogattuk M. szülőfalujában, ami az övé is, de ő most is ott lakik a felújított szülői házban nyugdíjasan a korábbi bécsi lakhely és munkahely után. Jó döntésnek bizonyult.
M. barátja, még abból az időből, amikor 20 évesek voltak.
Mennyi minden belefér egy esős vasárnap pár órájába!

Májusi összefoglaló

-Ha nem is teljesen, de ismételte önmagát az előző hónap.Anyu hazajött a kórházból, sajnos újra visszakerült, majd újra hazajött azóta.  Begyulladt a sebe, majd kifakadt, ez újabb egy hét kórházat jelentett, ahogy említettem, továbbá fájdalmat és antibiotikumot. Május végén még várunk a szövettanra.
-Én a gyógyszert a magas koleszterinszintemre visszautasítottam, és elkezdtem halolajkapszulát szedni, és iszom a tyúkhúr teát. A vércukorszintem normalizálódni látszik egy kis odafigyeléssel. Koleszterinem ellenőrzése majd szeptemberben lesz, arról nem tudok most semmit. Köszönöm a segítségeteket.
- Csontsűrűség vizsgálaton voltam Balfon.
- Ünnepek:  két Anyák napja volt a hónapban. Egyik Magyarországon, a másik Ausztriában, mindkét édesanyát felköszöntöttük. Azonkívül május 1. és Pünkösd ( + két munkaszüneti nap is. Kellett!).

- M. látott magyar ballagást életében először.
-Túl messzire ebben a hónapban sem voltunk, de megálltunk Kőszegen, ahol egy baráttal( Tonival) találkoztunk.Nagycenken is voltunk, vagyis közeli szeretett helyeken.
- Berta néni nyomában is jártunk, elmentünk Oggauba és Haschendorfba is, ahol Valentin atya sírját látogattuk meg. 

-M. tanulja a magyart, én nem tanulom a németet, viszont próbálom használni. Igaz hibásan, de akkor is! M. legutóbb már magyarul rendelt egy étteremben.

- Programok? Templomok éjszakáján voltunk, ezenkívül inkább a természetet részesítettük előnyben. Sétálgattunk hétvégenként 1-2 órát.

- Fáradt vagyok, várom a szünetet. Anyu betegsége miatt több feladat hárul rám, de alakító, fejlesztő, sok mindenre ráébresztő időszak.
- Tragikusan végződött hegymászóink útja.
- M. ennek a hónapnak a  végén nyugdíjba ment.
- Thomas lakását elkezdték felújítani.
- Sophie ( Thomas barátnője) egy szemeszternyi  Bécsben tartózkodás után visszament Franciaországba.
- Lenit, Thomas korábbi barátnőjét eljegyezték. Nagyon szerettem, sajnálom, hogy "másé" lesz.
-Orgona, gyöngyvirág, bodza, akác és jázmin illata mindenhol, látványnak pedig sok-sok pipacs!
-Játék=malmozás.

Kis virágok kis üvegekben

Megvan a várt részletesebb szövettan, mégsem dőlhetünk igazán hátra, nem ezt vártuk lélekben. Mégsem időben ment anyu a műtétre, legalábbis nem kellő időben.
Az onkológushoz jövő csütörtökön 11-re megyünk, a folytatást onnan tudjuk most már tényleg meg. Ma még mentünk anyu kérésére a sebészetre egy kérdéssel, de én már azt az osztályt befejezettnek tekintem. A megoldás és folytatás máshol van a pár sorral fentebb említett helyen, vagy még fentebb valahol, ahol kérni lehet, és ha mélyről jön a sóhaj teljesedik is.
Még másról is írok, mert mindig kell más is, hogy teljes legyen egy nap.
Kis üvegjeimben lévő hervadt virágoktól megválok, és valahonnan hazafelé jövet leteszem a táskákat a járdára, és amit találok a lakótelepen, -lehetőleg nagyon egyszerű, vadonnövő szirmosat a fűben, a bokrokon-, abból egy-egy szálat tisztelettel elkérek a természettől. 
Isten ajándékai kerülnek a kezembe, majd összeszedem a szatyrokat, ha van esernyő azt is. Mostanában van! Igyekszem hazáig nem szétszórni az új szerzeményeket, és itthon gyorsan vízbe teszem őket.
Tetszenek, jobban mint a boltban vettek, és ők a társaim pár napig.

Június első vasárnapja esőben

A hagyományos  zászlólengetést akartuk megnézni Úrnapja utáni vasárnap a közeli Neckenmarktban, de annyira esett az eső, hogy kihagytuk. 
Elmentünk M. szülőfalujába inkább ebéd után, találtunk egy csomó régi fotót újra, azokat is nézegettük. 
Egy 2. világháborús karácsonyi képet tartottam a kezemben sokáig, mert szeretem a karácsonyi pillanatokat még júniusban is. Mama sem tudta megmondani pontosan kik vannak rajta, de lehet, hogy a szemüvege nem elég erős már, de én a háborúban is fénylő fát hosszan néztem, mert fény kell a legnehezebb időszakban is, és kell az ünnep is.
Hazafelé megálltunk egy útszéli árusnál epret venni, közben még mindig esett az eső, de nem törődtünk vele.

Úgy telt...

...a péntek délután, ahogy akartam. Együtt egy letehetetlen könyvvel, ami több, mint krimi, persze nem szépirodalom, melynek falni lehet az oldalait úgy, hogy megszűnik körülötted a világ. A maga nemében nagyszerű. Még csak az első kötet felénél tartok, és örülök, hogy még van belőle 2 vastag kötet. Aki ismeri a Millennium trilógiát az tudja, hogy még ha a "szükség is szólít", azt is meggondoljuk, hogy felálljunk mellőle, vagy visszük magunkkal a könyvet is.:-) 
Kinél olvastam mostanában erről a könyvről a blogjában? Hiába kerestem több helyen is visszamenőleg, nem találtam a bejegyzést, vagy kommentekben volt róla több szó?
Így telt a délután esőkopogással, pléddel, május utolsó napján nappal is 11 fokkal.

Vasalás elhalasztva, viszont  kidobtam a kis hervadt virágaimat a még kisebb üvegjeimből, majd szereznem kell újat beléjük. 
Interneten az egyik hír melyre felfigyeltem az volt, hogy valószínű megvan Kiss Péter hegymászónk holtteste. Rossz a  bizonytalanság, de a bizonyosság sem jó, bár azt hiszem ez már ennyi nap után bizonyosság volt.Ott a monszun, betemet úgyis mindent a hó, őt is, a meg nem találtakat is. Hegymászóknak szép, méltó temetés, Isten nyugosztalja őket.
Korán lefeküdtem, természetesen a könyvvel a kezemben, és vártam, hogy hamar elálmosodjam, mert aludni akartam, lehetőleg eleget, és egyszer végre pihenten ébredőset, ami talán egyszer összejön.