Úton

Arról hogy az év eddigi két legforróbb napján voltunk úton az én gerincgyógyító manuálterapeutámhoz senki sem tehet. Bevetettük, amit ilyenkor ajánlanak: sok víz, kalap, naptej, fellelhető árnyék, de leginkább az önfegyelem és a forróság jelenlétének elfogadása segített, mikor a hőmérőn a 41 fokra néztünk.
Ami öröm volt az mindenképpen az, hogy a gyógyítóm nem közölte azonnal, hogy nem tud segíteni, hanem megmondta, hogy nem lesz rövid folyamat, sok találkozás kell, de segít az évtizedek óta fennálló bajaimon.
Kell más, ami szárnyakat ad a sok elutasítás után?
Feladat lesz, hogy megszervezzem, hogy el tudjak hozzá menni tanévben is, mert aznap nem tudok dolgozni  az út miatt. Ha másképp nem megy betegszabadságot veszek ki, megoldom valahogy, mert meg kell oldanom.
Odafelé útközben megálltunk Kapolcson, eltöltöttünk ott pár órát, mászkáltunk, nézegettünk, ettünk, ittunk... 

Vásárfiát nem vettünk, most először éreztem azt, hogy tényleg nem kell, van elég. Az első ilyen érzés és alkalom volt, ami belülről jött, és már nem járt a lemondás érzésével. Része annak az "utamnak", mely a tárgyaktól az élmények megszerzése felé vezet, és korábbi vásárlások következménye.
Bezzeg az evésre nem mondtam nemet!:-) 
A szemeim is meregettem, hogy látok-e esetleg képről is felismerhető blogost a tömegben, mert többen is jelezték, hogy Kapolcson lesznek, de senkit nem vettem észre.
Este pedig alig győztük csutakolni magunkat, és eltávolítani az út meglehetősen ragaszkodó, vastag porát, de ez is a forró nyárral jár!

Eszem

Kép nincs, mert megettem a témát, de finom zöldséges ebédem volt tegnap. Cukkini, padlizsán, paprika, paradicsom, lilahagyma, fokhagyma összevágva, olívaolajjal meglocsolva, összekavargatva, forgatva leginkább az ujjaimmal, egy kis oregenóval (vagy provence-i fűszerkeverékkel) megszórva. Aztán be  a sütőbe jénaiban vagy míves sütőtálban, amíg megroggyan, átsül, levet ereszt, és tunkolni is lehet. Félidőben megkavarom.
Gasztroblogos nem leszek, de szeretek főzni. Minél egyszerűbbek az ételek, annál jobban szeretem őket. Főleg azokat, melyek nincsenek "agyondolgozva", melyekben kijönnek az eredeti, tiszta ízek, melyekben felismerem az alapanyagokat.
Például párolt brokkoli póréhagymával és sajttal. Kedvenc tevékenységem a barnára sült ropogós sajtot lekapargatni az edény faláról. Ez utóbbi igazi "lassító": vagyis sok munka, sok élvezet, de mégis kevés valami jut általa végül a gyomorba. Már megint Petrik Adrien!!!
Ma  a sütőbe tett ételeket elfelejtem, mert így is nagy a hőség kint és lassan bent is. Ez az igazi nyár.
Szerintem ma görögsaláta lesz, ha nagyon gyorsítani akarom az ebédet -és csak a saját etetésemről kell gondoskodni-, akkor dobozos olajos hal, pár csepp citromlével, friss fehér kenyérrel. 
Nesze neked gasztronómia!:-D

A nyári

melegben mindig van több kevesebb narancssárga, de a júliusi hőségtől vibráló napokban valahogy még több! 
Hazaérve kézmosás, majd  egy-két pohár víz után ölbe véve néhány barackot beszélgetünk, hallgatunk, aztán újra megszólalunk, majd abbahagyjuk. 
Telik közben a júliusi délután, "csorog az évszak"*. Vasárnap barackoztunk ilyen jól be, édes volt és lédús. Lehetett utána mosakodni!
Azóta eltelt pár nap, már fönn van a bordásfalam, a ruhák egy óra alatt megszáradnak, újabb hőhullám várható, éjjel nyitva minden ablakom, hogy lehűtsem a lakást, de még egyelőre jól lehet aludni. 
Megszerveztük az utat a "gerincgyógyítómhoz". Első út lesz oda, tele vagyok kérdésekkel, jó lenne többet tudni, de kialakul ez is. Mindig minden kialakul. 
Útközben megállunk majd Kapolcson is, éppen ideje, szerintem jó pár éve volt az utolsó ottlétünk.
Halad minden a maga (nyári) útján.Megjöttem a könyvtárból, most jön a könyvek átlapozgatása az árnyékos szobában, és még 2 pohár víz! 
Magam mellé teszem az üveget, az lesz a legjobb! 

* Zsille Gábor

Hétvégi pillanatok

-Halászlére várva a már kihozott Erős Pistából kenek egy kicsit egy falat fehér kenyérre( katona készül!), közben valahol kacsák hápognak. Egyébként csend van.
-Frissen  mosott ágynemű felhúzásakor a két oldalról elindított gombolásból versenyt csinálunk, de középen egyszerre összeérünk össze.
-A felettem lakó szomszéd bulizik, de 22:50-kor beáll a csönd, mikor éppen elaludni készülök.
-Egy asszony a piacon zoknikat adna el nekem, de nem kérem, végül a kislányának kér tőlem a nálam lévő frissen vett sárgabarackból. Visszanézve még látom, hogy a  nő azonnal megeszi. 
Hazáig ezen gondolkozom.

Kezdet

"Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?" 

Thomas Mann

Vannak beszélgetős esték, mikor a külvilág kizárásával a világ egy része mégis jelen van a falak között, ott van Párizs, a francia nemzeti ünnep, a közel hozott, számomra már távoli emlékek. Jelen voltak az elmúlt két hét egymástól távol töltött egyéb eseményei szavakban és képekben is. 
És igen, a másik jelenléte biztonságot ad, ez újra rögzült bennem!

Más!
Pár napja egy régen dédelgetett, mindig alkalmasabb időpontra várva halogatott terv valósult meg. Elkezdtem olvasni Thomas Mann: József és testvérei című művét. 
Az eseményről akár be is számolhatnék K-nak, aki felé lassan, tiszteletet érezve közeledtem sok éve, de tudtam, hogy egészen közel nem kerülhetek soha hozzá. Okos és hűvös volt, én hozzá képest kevés, tudatlan és fiatal, a helyzetet kezelni nem tudó valaki. 
Elmondanám most mindezt neki, mert jelezte, hogy el kell olvasnom a könyvet, és én akkor kívülálló harmadikként elítélendő, de mégis feltörő féltékenységet érezve figyeltem az ő összetartozását valakivel, aki a könyv ismeretének már birtokosa, egyfajta titok tudója volt. 
Tudtam, hogy majd elkezdem( sokadszorra) egyszer, és nem is sietek, hanem alaposan, mondatról mondatra olvasok, mert vannak könyvek, melyekre időt kell szánni.
Azt hiszem, valóban kevés voltam sok-sok éve még ehhez a könyvhöz.
Elmesélném mindezt neki, ha még jelen lenne az életemben.
2013. július 18-án 15:50-kor elkezdtem a "József és testvérei"-t.

Kézírás

Többet kellene kézzel írnom. 
Régebben legalább alkalmanként írtam képeslapot, mikor eljött egy ünnep vagy én mentem el. Sőt, leveleket is írtam. Jó volt hírt adni, hírt kapni, mert régen nem volt meg a napi kapcsolat a technikának köszönhetően, és várta az ember a ritkábban érkező hírt.
Már kevesebb a postaláda, mikor az utca végén lévőt évekkel ezelőtt leszerelték, akkor megértettem, hogy valami elkezdődött.A papíron írt, borítékban elküldött gondolatok, üzenetek száma csökken, és ehhez alkalmazkodik a posta. 
A postaládámban leginkább számlák vagy szórólap van, külön ajándék amikor kézzel írt képeslapot is találok, mint ahogy pár nappal ezelőtt ez meg is történt velem! 

Szunnyadó képességek élesztése

Találkoztam a "nevetős" volt kolléganőmmel. Múltkor kórházban, most gyógyszertár előtt futottunk össze. Legjobb helyek a kedélyjavító terápiákra.:-)
Bátorságot, intézkedési kedvet gyűjtöttem egy bankban, hogy önhibámon kívül ne kelljen kétszer kivárnom a sorom. 
Apró dolgokból tevődik össze a nap, felhasználjuk a bennünk szunnyadó képességeinket: a még mindig nevetni tudást, vagy a egy mély levegővétellel bátorságpróbát tartani.
Így telt a nap, miközben elrendeztem néhány Berta nénitől örökölt tányért és csészét is.
"Olyan hercegnős" megjegyzés illette meg  a készletet nem régen, én pedig köztudottan nem vagyok az, de használni akarom, hogy a szubjektív szépség és az annál objektívebb funkció egymásra találása jelen legyen valahol, ne csak egy szekrény mélyén eldugva múljon vele az idő, mert félünk, hogy megsemmisül egy óvatlan pillanatban.

Bob Dylantől a virágokig

Még szerencse, hogy M. Bob Dylan rajongó, és sok dalát ismeri, így aztán a Skype-on- mivel én éppen nem voltam online-, a hollétem felől érdeklődve ilyen szavakat olvashatok tőle a zenész- énekest kissé másképp idézve, ugyanis a son helyett ő a Sun szót használta. Így minden rendben is volt, ha nem a fia, hanem a Napja vagyok.:-) Persze megköszöntem neki, hátha máskor is lírai hangulatba ringatja a távolság, mert ennek minden nő örül.
" Where have you been my blue eyed son ( Sun!)? Where have you been my darling one?*
Egyébként 2 körmömön ott van már a múltkor megígért kis virág az igazán kibontakozni nem tudó hippiségem emlékére. Egy virág az egyik kézkörmömön, a másik az ugyancsak termetesre sikeredett nagylábujjam körmén, ahol akár egy csokor is elférne.
Staliék( ő+a nővére) is bizonyíthatják a virágok meglétét, akikkel mivel Sopronban vannak, összehoztuk a találkozót. Egyébként térben az egyik étterem finom menüje, fagyi máshol, majd még távolabb kávé és cipőbolt, továbbá egy nagyáruház zöldséges részlegének ötös tengelyére építettük a beszélgetést, mely jóra sikeredett. 
Máskor is így volt, a blogos ismeretség és a korábbi találkozók a "beszélhetünk-mindenről" szabadságát adják. 
Nagy előnye volt az érintett helyeknek, hogy le lehetett ülni mindenhol, és folytatni bárhol az utcán is folyamatban lévő társalgásainkat, ezenkívül nagyon jól estek a székek mindenhol, és az, hogy édesre sósat kívánós vágyunkat is teljesíthettük. 
Az utcai virágnézés sem maradt ki, elvégre nyár van.

*A Hard Rain's Gonna Fall 

Nyári lecsó vagy lecsós nyár?

Olyan egyszerű a mai nap, friss lecsóillata van. Bekúszik a szobába is a számítógépig, de a kezem is paprika- és hagymaszagú némi szappanemlékkel keverve, melyek lehet, hogy a klaviatúrán is ott maradnak, vagy csak azt hiszem. Mikor az orromhoz nyúltam, szinte biztos voltam benne.
Ha bárhol máshol élnék ezt az illatot érezve legörbült szájjal, feltóduló érzelmekkel borítva legszívesebben rohannék haza, de maradnom kellene. Ha olvasom a külföldön élő magyarok blogjait, eszembe jut, mi lenne velem, ha én elmentem volna, mikor ők is azon gondolkoznak, mi lett volna velük, ha ők nem, vagy esetleg újra vissza... Van jó megoldás?
Honnan tudjam, ha nem próbáltam soha? 
Én ha a szomszéd Ausztriából jövet is átlépem ( 4 keréken átgurulok) a határt kicsit mosolygok is, és magamban egy "sziát" mondok a táblának a határon, de nem mondom ki hangosan, mert az én titkom, csak M-nak szólok, hogy kapcsolja be a világítást. Ausztriában nappal nem kötelező, könnyen elfelejti, és ezért megbízott vele.
Legyen ennyi fantáziálás az illatokról, távolságról és közelségről, egyébként is itthon ülök, szombat, sőt, szünet is van, és még javában tart a július lecsóval és anélkül is, de lecsóval az igazi.

Csodák

Mosógépbe tettem mindent, amit mosni akartam, még azt is, amit nem is szándékoztam eredetileg. Mire kiteregettem beborult, de legalább a szél fúj.
Holnap lecsó lesz, anyu itt ebédel, bevásárolom a hozzávalókat hamarosan. Még idén igazi jó lecsót nem csináltam, de eljön ennek is az ideje, nagyon szeretem.
M. tegnap 10 órát mászkált Párizsban, és ma folytatja.
Mivel ma van az 10 milliószoros nap, pozitívakat kívánok, mondogatom magamban, és csak ilyen könyveket olvasok. Anyusomnak is elmondtam, hogy ma így akarok élni. Ő is mondja a maga pozitív kívánságait, mondjuk együtt! 
Mivel eddig nem igen kaptam biztatást a gyógyulásomra( de van egy új címem), kiragasztottam pár mondatot jól látható helyekre, és mondogatom is. A gyógyíthatatlannak hitt betegségekre találták ki. Hangsúlyozom, az "annak hitt" betegségekre lett megfogalmazva!

"Naponta történnek csodák. Befelé tekintek, és feladom azt a beidegződést, amely beteggé tett. Hiszek a lélek gyógyító erejében, meggyógyulok."

Louise L. Hay: Éld az életed c. könyvéből

Még tart a nap, ajánlom, hogy aki hisz benne, használja ki. Aki nem hisz, az is mormolhat pár mondatot, miért ne?

U.i.: Kisütött a nap!

A távolság,

ha nem is üveggolyó, amit megkapok, de bekúszik a szobámba a Skype segítségével. Jó és praktikus a fejlődő technika, beszéltem M-nal reggel, és láthattam a párizsi hotel szobáját. Na, jó egyszer leírom a nevét: Martin. Miért is ne tenném? Tudok a tegnapi érkezéséről és programjáról, megbeszéltük a mait. Tegnap csak üzeneteink voltak, nem voltunk online egy időben. Én engedem őt kószálni bejelentkezések nélkül, de mintha ő igényelné jobban a kapcsolattartást. Jó neki az élmény azonnali megosztása? Még nem beszéltünk erről igazán.
Alekszejjel( fiúk régi barátja) találkozott, és egy olyan étteremben ettek, ami M. szerint olyan volt, mintha bolhapiacon lennénk, és nekem tetszene. Átküldött egy képet gyorsan, mert nekem is fényképez ilyen dolgokat, ismeri a mániáim.
Közben az egyelőre a  szőnyegre letett bordásfalam kerülgetve fehér levendulákat rendezgettem itt-ott a lakásban. 

Az ebéd könnyű és gyors: párolt brokkoli póréhagymával és ráolvasztott sajttal.
Ma estefelé az itteni masszőr-csontkovácshoz megyek, ez az egyedüli kötött program, amit várok is, amúgy szöszmötölős a napom.
Míg a sütőben az ebéd, ezt   "óbégatom" aránylag mérsékelt hangerővel- a szomszédokat is figyelembe véve- csak úgy, mert ez esik jól. 
Egyszer kieresztem a hangom itthon is ének közben.
Akkor szoktam hangosan énekelni, ha autóban ülünk. M. mosolyogva elnézi nekem a hangerőt és olykor a hamisságot is.

Még aktualitások ( elég hosszan)

„Be sure to wear some flowers in your hair…”

Akinek nincs kertje, az ha nem is a sajátját, de friss zöldségeket is eszik, vagyis nem boltban vett fagyasztottat. Vettem a bolt sarkán áruló nénitől zöldborsót, kifejtettem, hogy lesz belőle majd leves vagy főzelék, de csak úgy nyersen megettem. Mikor gyerek voltam falun laktunk, akkor gyakran odamentem a borsó sorokhoz, és kifejtettem pár hüvelyből a szemeket, és bekaptam őket. 

Várakozás közben élünk.Várom, hogy jobb legyen a gerincemnek, a csípőmnek, hogy többet mozogjak, mert fogva tart. Keresem az utakat, ami a javuláshoz vezet.Aki átél ilyet, az tudja miről beszélek.

M. ma elutazik, várom, hogy visszajöjjön, éppen most írt Skype-on, hogy még szétnéz a lakásban, és indul.

Voltam fodrásznál, hétfőn megyek pedikűröshöz, mert reszelgetem a sarkam, de nem eléggé. Nem akarok repedt sarkú lenni!:-D Kifestetem vele a körmeim is, és tetetek egy pici virág matricát a nagylábujjam körmére.Tavaly tetszett, olyan hippis, valahol benne van a lelkemben a "flower power". Fenti képek!:-)))
Most látom, hogy tavaly meghalt Scott McKenzie.
Ha most megkérdezné valaki, melyik filmet nézném meg este, az a Hair lenne.



Megjött a megrendelt új Krasznahorkai könyv, mert a könyvtári olvasása után saját példány is kell.Megköszöntem a megrendelést, azt mondta a könyvesboltos, ez természetes, örülnek, ha olvasnak az emberek. 
Várom, hogy felhívjanak, hogy itt a bordásfal, aztán felszereltethessem.

Megtaláltam a helyet, ahol vadkölest lehet venni, a mostani csontkovácsom ajánlotta, mert kopik a porc a jobboldali csípőmben is az aránytalan terheléstől, és érzem is. Ajánlom, akinek ilyen panasza van.Még nem próbáltam, de ebben is hinni kell az alapján, amit írnak róla.
Az ember azt hiszi semmi nem történik vele, pedig dehogy nem, és még folytathatnám.

Aktualitások

Vasárnap anyusommal vasárnapi paprikás csirkéztünk, mert nálunk úgy folyik a hétvége, hogy egyik nap életem egyik fele, másik nap a másik ( M. személyében) van jelen az életemben. 
A csirke jó volt, a beszélgetések pedig kissé lerágott csont típusúak voltak, olyanok, mint egy kicsit még tovább dolgozni a csirkecsonton, ami tulajdonképpen jó dolog, ha kicsi is az eredmény.
M. leszervezte, hogy meglátogatja Thomast és francia barátnőjét Franciaországban,- ahol a fiú pár hónapot tanult-, még mielőtt a fiú   a hónap végén visszajönne. Repülőjegy holnapra megvan, közben Thomas hazajött tegnap este, mert szakítottak Sophie-val. Tudtuk, mert szombaton telefonon közölte ezt M-nal és velem is. M. ma egy közös ebéd és délután erejéig beszélget a fiúval, és holnap elmegy Párizsba, ha már egyszer minden leszervezve. Valahogy így zajlik az élet.
Meg úgy is zajlik hogy keresem, aki a gerincemen segíteni tud. Mindenféle kitérőkkel ugyan, de van egy címem és időpontom július végére. Igaz, nem itthon, de akkor utazom. ( Balatonhoz közeli hely, nem a világ vége). A vágyott képnek egy egészségesebb gerincről meg kell valósulnia! 
Mert: "Napról napra minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok." A mantra és a még nem tökéletes, de alakuló hit eljuttatja az információkat hozzám, melyek kellenek  mindehhez. 
Jelenleg a hitemet kell erősíteni!

Málna íze és egyebek

Olyan apróságok is beleférnek a szombatba, mint délelőtt az autóban ülve a város és a fesztivál helyszíne között az út szélén bandukoló VOLT-osok óvatos kerülgetése. Hihetetlenül megfiatalodik általuk ez a régi város, szeretem őket látni.
Aztán délután két régi fényképen  gyerekek arcát lehet nézegetni. A szomorú szemű kislány és a komoly családi képen középen ülő fiú később házasok lesznek, és M. lesz az egyik unokájuk. 
A délelőtti és a délutáni kis események között dél körül lehet Kőszeg egyik utcájában becsületkasszás vásárlási módszerrel málnát és cseresznyét venni, hogy aztán a tejfölös pohárban vett málnát letegyem  egy régi falra, és a kőszegi várat nézve csipegessek belőle ( nem lehet várni vele), még mielőtt a csomagtartóba kerül, hogy ott egy kicsit szétguruljon, de sebaj.
Az ilyen pillanatokra is emlékszem, és később is bevillannak. Valahol ott vannak már bennem, és majd valami előhívja őket, ahogy máskor is megtörtént már jó vagy rossz napomon. Egy íz*, egy illat, hely, egy arc vagy beszélgetés, esetleg maga a blog... 

* "Ez ma a béke napja volt

s a málnaízű csendé,

a nap ma egész nap sütött

s az est most hűvös szentély."

( Hajnal Anna: Ma -részlet)

Határtalanul

Határ közeli helyhez élve előfordul az a bizonytalan szabadsághoz közeli élmény, hogy nem tudjuk melyik országban is vagyunk. Éppen ezen gondolkoztam, mert honleányi büszkeségemnek jól esett volna, hogy az aratás utáni szép gurigák, hazai gurigák legyenek. :-)
Nem mintha nem lenne mindegy, de mégis! Míg ezen morfondíroztam M. is feltette a kérdést: Most akkor Magyarországon vagy Ausztriában vagyunk? Pedig benne nem különösebben buzog a "honfiúi" érzés, ő olyan tipikusan uniós ember.
Nem tudtuk hol vagyunk, később találtunk ugyan egy oszlopot, de lehet, hogy az nem a régi tüskés drótot tartotta valaha, hanem mondjuk egy gazda földjének a szélét jelentette. Nem mintha az országhatár nem egy gazda földjének a szélét jelentené!:-)
Ha messzire néztünk, akkor a táj közös volt, mert a szem nem ismeri a határokat és a korlátokat, ha láthatóan nincs is, csak a tudat keresi gyakran.

Programajánlás:
A hely az 1989-es Páneurópai Piknik emlékhelytől induló út. Legegyszerűbben megközelíthető Sopronból Sopronkőhida felé haladva, majd a falu után balra fordulni a jelzésnél.

Válaszolok én is a kérdéseimre

1. Mi volt a legutóbbi olvasmányélményed?

Még olvasom! Krasznahorkai László: Megy a világ. Az író legújabb könyve.
2. Jegyzetelsz olvasás közben, aláhúzol-e bármit az olvasott könyvekben? Használod később a jegyzeteid?

Szépirodalom kategóriába tartozó könyvbe nem szoktam jegyzetelni, szerintem a könyv iránt érzett tiszteletből. Nem tudok megváltozni, de fontolgatom. Az úgynevezett " tanulós"( kérem megérteni mit értek alatta) könyvekben főleg aláhúzok. Ezek a lélekbúvár könyvek, melyben sűrűn vannak üzenetek számomra az életről, melyek megfontolandók, melyek tetszenek, melyekre érdemes visszatérni.A Bibliát is így akarom, el is kezdtem.

3. Ki tudod-e várni a nézeteltéréseid rendezésére alkalmasabb időpontot, ha éppen a vita hevében az még nem is az?

Vita igazán nincs is, nézeteltérés igen, azt igyekszem gyorsan lezárni. Később viszont egy alkalmas időpontban, ha a érdemes átbeszélni, akkor élek is vele. Szeretem az ok-okozati összefüggéseket látni, megérteni a  másikat és megértetni magam. Ennek haszna az élet további szakaszában lehet.
Van akivel nem lehet később sem az esetről beszélni, mert ragaszkodik ( agresszióval kevert félelem, gyengeség?) a saját vélt igazához. Elmondom a véleményem, és feladom, mert ismerem.A véleményem kimondása fontos, a "győzelem"  már nem.
4. Melyik a kedvenc illatod, fűződik-e kellemes/ kellemetlen emlék hozzá?

Olyan kedvenc, melynek a nevét ide leírhatom nincs. Nyáron a citromos, friss könnyed illatokat szeretem, télen a puha, púdereseket. Parfümöt nem használok, egyébként  a Nivea a márkám úgy általában. Régóta készülök egy konkrét illat megtalálására, ami én vagyok, de csak úgy tudom meghatározni hogy valami citromosan üde vagy fűillat és valami  púderes.
5. Megvan még a szülői ház?

Az a ház, ahova a kórházból hazavittek, eladásra került még csecsemő koromban.A dédszülői házba költöztünk, mely végül a nagyszülői ház lett. Ezt érzem én szülői háznak. Eladtuk, pár éve láttam átépítve. Rossz volt, hogy nem mehettem be, de ha bemegyek sem azt a házat találtam volna már.
6. Melyik filmet néznéd meg ma este, ha választhatnál?

Shirley Valentine
7. Szívesen találkozol a blogos társakkal, vagy a blogvilág nyújtotta lehetőségek között ápolod a kapcsolatokat inkább, személyes találkozások nélkül?

Szívesebben vagyok a blogos társakkal kapcsolatban csak így a blogokon keresztül. Ha valaki találkozni akar velem nincs ellenemre, de én ritkán kezdeményezem.Volt kivétel, és szép volt.
8. Írtál-e valaha naplót? Rejtegetted vagy publikus volt? Úgy értem nem dőltél rögtön kardodba, ha megtalálta valaki?:-D

A gyerekkori naplóírás elmaradt. Felnőtt korban írtam( beteljesületlen, nem a realitás alapján nyugvó szerelem), rejtegettem, végül megsemmisítettem, nehogy kardba dőlés legyen belőle. :-D 
Az az én ügyem volt, nem akartam, hogy más is olvassa! 

Most a blog  a naplóm.
9. Mit tanulnál meg szívesen a következő évben vagy korábban?

Német, jóga, meditáció
10. Hány kisebb lámpa, gyertya van a nappalidban a központi mennyezetin kívül?

Hat kisebb lámpa és több mécsestartó, gyertya. Egyben közülük este általában ég mécses vagy ég a gyertya. Télen mindig, nyáron gyakran. A kis fények adják meg számomra a szoba hangulatát, a nagy központi fény zavar.
11. Melyik az a verssor, amit most azonnal idézni tudnál?

"Ó, tudtam én el fogsz te jönni, zálog volt erre életem...! Tatjana levele Anyeginhez. Nem konkrét személyhez szól már, de a sor bennem van. Inkább a kívánt életérzést jelenti számomra!

Díj

Hevának megköszönöm  a díjat. 

Nem vagyok díj párti( kinn is van az oldalsávomban), de ha mégis gondol valaki rám, és megtisztel vele, akkor köszönettel elfogadom. 

Válaszolok is a Heva által feltett kérdésekre:

1.Mi a kedvenc egytálételed?

A rakott kel.

2.Szereted az esőt? 

Nagyon szeretem! Kint is, bent is, vagyis leginkább bentről szeretem hallgatni a kopogását.

3.Milyen színeket viselsz magadon a leggyakrabban?

Már nincs kedvenc színem. Leginkább mégis a drappot, a fehéret és  a kéket viselem, de elég sok zöldet is.

4.Vannak-e körülötted fotók a hozzád közelálló emberekről? Ha igen, hol tartod őket?

Van egy "ősök fala" a könyvespolcom mellett. Régi családi képek vannak ott.

5.Víz vagy üdítőpárti vagy?

Víz!

6.Tengerparton vagy hegyvidéken töltenéd leginkább a szabadidődet?

Tengerparton.

7.Itthon vagy külföldön?

Egyre inkább itthon szeretek lenni, annak ellenére, hogy vonz a távolság is, és sokszor kényszerből is maradok. Tehát: Itthon, és egyre inkább ezt érzem.

8.Van-e valamilyen fóbiád? Mitől félsz leginkább?

Az egészség elveszítésétől félek most leginkább, valahogy aktuális lett, de le akarom küzdeni, nem törődni vele, mert visszafelé is hat. A félelem is megbetegít.

9.Mi az amitől töltődsz?

Természet, olvasás, beszélgetés már jól ismert emberekkel, nyugis bambulás otthon gyertyafény mellett.

10.Mikor kaptál ajándékot utoljára és mit?

Marhapörkölt evés nokedlivel volt az ajándék legutóbb. :-) Kovászos uborkát még elviseltem volna mellé. Az élményt, mint ajándékot többre értékelem a tárgyaknál.

11. Szoktad-e jutalmazni magadat?  

Igen! Legutóbb egy olyan tükröt vettem, aminek az egyik oldala nagyítja az arcot. Van előnye és hátránya is!:-)

Nem választok ki 11 blogot  a díj továbbadására, a már bevált módszert alkalmazom. Összeállítok 11 kérdést( melyre felkértek, mint díjazottat), és ha ezekre bárki szívesen válaszol a blogjában vagy itt, az örömmel veszem. Szívesen ismerek/ ismerünk meg még bárkit jobban a blogos környezetünkből:

1. Mi volt a legutóbbi olvasmányélményed?
2. Jegyzetelsz olvasás közben, aláhúzol-e bármit az olvasott könyvekben? Használod később a jegyzeteid?
3. Ki tudod-e várni a nézeteltéréseid rendezésére alkalmasabb időpontot, ha éppen a vita hevében az még nem is az?
4. Melyik a kedvenc illatod, fűződik-e kellemes/ kellemetlen emlék hozzá?
5. Megvan még a szülői ház?
6. Melyik filmet néznéd meg ma este, ha választhatnál?
7. Szívesen találkozol a blogos társakkal, vagy a blogvilág nyújtotta lehetőségek között ápolod a kapcsolatokat inkább, személyes találkozások nélkül?
8. Írtál-e valaha naplót? Rejtegetted vagy publikus volt?Úgy értem nem dőltél rögtön kardodba, ha megtalálta valaki?:-D
9. Mit tanulnál meg szívesen a következő évben vagy korábban?
10. Hány kisebb lámpa, gyertya van a nappalidban a központi mennyezetin kívül?
11. Melyik az a verssor, amit most azonnal idézni tudnál?

Totyogás és haladás

Egy  nemzeti parkban mászkálni egyszerű, a dolgok lényege valahol az, hogy ne zavarjon semmi semmit, minden folyjon a maga medrében, ahogy a természet diktálja. 

A nyári ludak vagy felettünk repültek, vagy közel és távol élték ösztöndiktálta életüket, vagy az úton mentek át kényelmesen döcögősen totyogva. Az autók megálltak, és az autóban ülők még hálásak is voltak a látványért, nem volt egy sofőr sem türelmetlen.

  *

* Az első  nyári ludas képet M-tól vettem kölcsön, mert az én gépen zoomolása nem volt elég rá.A többi az én képem. A Fertő-Hanság Nemzeti Parkban mászkáltunk Sarród és Fertőújlak között.