Vágyakozva olvasom a művelt blogosok blogjait, és utánanézek sok mindennek, amit nem tudok.
Nem is eseménydús az életem( mihez képest?), így a blogom közepes tudású ember hétköznapi blogjának tekintem. Tudom hányadán állok magammal és a blogommal is, viszont sokat tanulok olvasva másét, és egyelőre szükségem van a sajátomra is, mert jó írni.
Mivel leírtam mi várható most is tőlem, csak úgy hétköznapi témaként megemlítem, hogy készülünk a ma délutáni ballagásra, lehet majd az eget kémlelni, hogy lesz-e éppen akkor eső, ahogy ígérik.
Drukkoltam, hogy ne nyírják le ház előtt a füvet, mert így egy kis virágot bele tudok rakni a nagyszülői házból elhozott pálinkás pohárba. A pohár méretéről ezzel szóltam is, így a beletehető virágokéról is.
Vannak dolgok, melyek nem illenek össze, mégis lehet őket együtt szeretni. Ma reggel ezt újra bebizonyítottam magamnak édes kakaóval és sós, köménymagos kiflivel, miután hazaértem korán kezdődő munkám első szakaszából.
A virágos füzetembe Pilinszky naplójából a minél kevesebb költekezés, a rend, a kevés evés, valamint kávé ivás után a következőt írtam ki, mert a naplóban is egymás után állnak vágyakként:
"Az embereket legmélyebb igényeikben megérteni, megszeretni és segíteni."
(Pilinszky János: Naplók, töredékek)