Köszönet

A hóban, az esőben,  a cuppogós latyakban  talán már olvashatatlanná volt az a pár szó, melyben köszönetet mond valaki egy ismeretlen megtalálónak, a jótevőnek az elveszettnek hitt, de megtalált kulcsért. 

" Olyan vagyok, amilyen vagyok. És jól van úgy, amilyen vagyok. Azt teszem, ami nekem való... Az vagyok, aki vagyok, Isten által így formált és alkotott..."

Anselm Grün

Semmi

"...A havazás mögött inkább csak a hegy kontúrja látszik, és a fák elmosódott foltjai. Kiss Benedek egyik verseskötetének címe jut eszembe, A havazás mögött. Ez  a cím a maga egyszerűségével és titokzatosságával mindig mélyen megérintett, elég volt csak rápillantanom a könyv gerincére, és máris egy tágasabb horizontú, rejtelmesebb világban találtam magam. Mi van a havazás mögött? A kérdés látszólag ostoba és értelmetlen. A  havazás mögött nincs semmi mondta egy mozgássérült gyerek a régi munkahelyemen. A havazás mögött talán tényleg nincs semmi, illetve maga a semmi van, ami már egyfajta költői tér. Ez a semmi az, ahol minden fellelhető, ami valóban fontos."

Győrffy Ákos: Haza - részlet

Hóömlés

Nem esik  a hó, hanem ömlik, ahogy az idokep.hu  írta: Hóömlés van Sopronban és az Alpokalján. 
Egy hópehely = egy hógolyó. :-)  Öt összecsomózódott hópehely gyakorlatilag beborította az alkarom, ha a képeken nem is látszik.
Tegnap a kollégiumban szálltak meg a Fertő tó körüli extrém gyaloglásra érkezők. Ez most összejött nekik, vagyis az extrém. 
Hajnali kettőkor kelés, hajnali fél 4-kor találka Oggauban, Ausztriában egy 120 km-es Fertő-tó körüli gyalogtúrára, és most itt ez a hó!
Rájuk gondolok...
Bentről szép, de kintről is az volt. 
Elromlott a billentyűzetem, el kellett indulnom venni egyet a szomszéd utcában. Közben bevásároltam, fényképeztem és gyönyörködtem.
Aztán mivel az o és az l betűk állandóan összeragadtak, ki kellett cseréltetnem. Elindultam újra, ki is cserélték, közben újra gyönyörködés és plusz zacskó a billentyűzetnek, hogy szét ne ázzon.
Eddig ennyit a napról...

Tanulságok

Ha mindenképpen tanulságokat akarok levonni a mai nap eseményeiről, akkor csupa vigasztalókat fogalmazhatok meg:
- Valahol mindig megtalálható az, amire vágyom! Átugrottam egy megyehatárt, aztán gyorsan egy másikat is, hogy szökdeljek örömömben végre valahára. Nálunk nincs hó, Veszprém megyében viszont éppen kedvemre valóan sok.
- Kitartónak kell lenni! Vagyis ismételgetni a kedves "sofőrnek", hogy én bizony mielőtt hazaérnék a hómentes lakóhelyre, sétálni akarok  a hóban. A kitartásnak végül (jó esetben) eredménye van!
- Semmi sem helyrehozhatatlan! Ha megmerül a bokacsizma, ki lehet rázni, és úgyis megszárad egyszer minden. Zokni is, csizma is, nadrág is.
- Miután bemaszatolom az örömteli képem hóval, és erre azt mondja M., hogy biztosan hideg lehet, és ő ugyan ilyet nem tenne. Ekkor még egy adagot rá lehet tenni a sajátra. Az övére ilyen bejelentés után már nem merek:-D, de hógolyót azért kap. Nevet, de nem kapom vissza! Kár!
Nem vagyunk egyformák, de nem is kell egyformának lennünk. 
Ez viszont megnyugtat.

Hétvége 2. rész

Reggelre ha nem is sok, de egy kis hó, mert ott fenn  tudják, hogy szeretem, és szülinapra jár nekem!
Anyusomnál paprikás csirke uborka salátával ebéd, még szép virág, jókívánságok, bankjegyek gerincgyógyításra, Vízöntő jellemzői képeslapon, közben nevetés, mert időnként betalált, de nagyon. 
Hematit kő a csuklómra, mert elűzi a negatív energiát, és egyébként miért is ne? Mellé égnek emelt ormányú elefánt, szintén miért is ne? Anyusom űző-bevonzó erőkkel is ellátott a mai napon!
Még édesség, hátha kevés a kiló rajtam, de most már végleg vége a decemberi, januári ünnepeknek, leállok a szénhidráttal. Fények, szamócás kölyökpezsgő, kissé megnyomott süti, de jó krémes... 
Délután ( és folytatom) Kun Árpád: Boldog észak-ja, mely szintén az ajándékok egyik része, és szép része.
Olvasgatom a FB-ra, blogba és sms-en, e-meilen kapott nekem írt sorokat.
Nyugalom, béke egész nap, jó így. Ajándék!

A Biblia olvasásához írt útmutató pedig ezt írja a Vízkereszt utáni 3. vasárnapra:

" Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről és asztalhoz telepednek az Isten országában."
( Lk 13,29)

U.i.: Anyu reggel mondta, hogy vár délben ebédre, és azt mondta, hogy puszit is hozzak magammal. Én még álmosan nyuszinak értettem, értetlen hallgatás után tisztáztuk, majd nevettünk...:-D

Hétvége 1. rész

Legyen ez egy napló-féle:
Péntek délután Thomasszal Skype-oltam, beszéltünk vagy fél órát a megzuhant lelkivilágáról, volt hogy még sírt is. Elemeztük a helyzetét, jó volt vele beszélgetni. Eljött volna a szülinapomra, de megbetegedett. Jövő héten pótoljuk.:-) 
Este M-tól virágcsokrot kaptam, és egy lapot melyen figyelmeztet, hogy élvezzem az életet, kollégától is kaptam szép szavakat kinyomtatva. M-nal este még malmoztunk, mert játszani kell, és ő győzött 3x! Nem baj, mert a játék nem feltétlenül győzelmet jelent számomra. Azért én töröm a fejem egy visszavágón. Szintén csak a játék kedvéért! :-)
Ma délelőtt vittem a temetőbe apu sírjára kék jácintot, melynek tömény tavasz illata volt. Mikor megérkeztünk a temetőbe szúrósan apró pelyhekben kezdett el esni a hó némi esővel keveredve, és naponta többször eleredt.
A vad szél mintha nem is lenne testem, a hátamat megnyomta, és elől kijött volna a mellkasomon, de meleg kabát voltam, tehát átvészeltem. Jött az ötlet igyunk meg meleg helyen kávét, ott ahol sok csokit és bonbont is gyártanak. 

Aztán eljött az ebéd ideje, de ma nem főztem, és bár a szülinapom holnap lesz, de M. ma volt itt, elmentünk egy étterembe, ahol szép volt a tejüveg, tulipán volt az asztalon, tetőket, kéményt, szállingózó havat láttam az ablakon át, kis madáretető volt az udvaron és sok-sok piros bogyó. Azt nem mondom, hogy a vörösboros marhapörkölt könnyű kis ebéd volt, de jó volt, és úgy érzem egészségemre vált.
Délután beszélgettünk, M. síversenyt nézett. A hölgyek versenyében magyar a 3. helyezett ( Miklós Edit), majd én elaludtam, este miután M. elment még egy mécsest gyújtottam, és szomorú arccal néztem ma  a világba, ahogy látom a selfie-men, pedig nem vagyok az. 
Valahogy így rögzültek a vonásaim az évek alatt. Vegyük úgy, hogy elgondolkodó!

Hétvége

Ez  a hétvége érzelmileg elég sűrű: 
Apu halálának kerek évfordulója, rá egy napra születésnapom, ünnep és gyász közel egymáshoz. Pár óra különbséggel Apu majdnem a születésnapomon halt meg. 
Mindig csendesek az ünnepek nálunk egyébként is, 15 éve pedig temetőbe menés után  hamarosan születésnapi tortázás is következhet. 
Külön tudjuk választani a két eseményt, mivel bulizós születésnapjaim soha nem voltak, a két évforduló elfér egymás mellett egy hétvégén is, mert idén éppen erre a két napra esik.
Jut idő mindenre, jut életre halálra, de inkább jusson az életre!
Így legyen!

  

"Szeretek élni.
Néha persze rajtam is eluralkodik a vad, kétségbeesett, elviselhetetlennek tűnő szomorúság, de már túl vagyok rajta, tudom, hogy pusztán létezni, életben lenni nagyszerű dolog."

( Agatha Christie)

Tisztulás

Olvastam egy újságban, hogy a selejtezést úgy kezdjük, hogy először nézzünk szét a lakásban, és amiről azonnal tudjuk, hogy nem kell, gondolkodás nélkül szabaduljunk meg tőle. Ma ezt tettem és folytatom, csak lazán, napokon át: üvegek, újságok, számlák, ruhák, régi videokazetták...Bekukkantás az íróasztalba.
Aztán az alaposabb selejtezés, ami komolyabb döntések sora, majd a megmaradt dolgok rendszerezése a cél.
Amit kint csinálok, mindaz megtörténik magamban is, tisztulok, rendezek a gondolataimban is. Annyira rajta vagyok most ezen az ügyön.
Ráadásul tegnap béltükrözésen voltam ( mínusz 1 polip),  ami ugye béltisztítással jár előtte, és nem a kedvencem annak a 3 liter folyadéknak az elkortyolgatása, de beillik a terveimbe. Ez is egyfajta tisztítás. Tisztaságra, helyre vágyom minden téren, hogy legyen helye az újnak is. A január mint kezdet tökéletes időpontként.
Kezembe vettem Thomas Merton: A csend szava c. könyvét. Nem csak a naplót, amivel egyelőre nem boldogultam első laptól az utolsóig, hanem a válogatott műveit, és tudom, hogy ezt (is) akarom, és el is kezdem lassú olvasásra. Nem régen találtam meg a bolhapiacon, és de jó, hogy megtaláltam.

U.i.: Születésnapomra továbbá meg fogom kapni Kun Árpád: Boldog észak és Tan Twan Eng: Esti ködök kertje c. könyvét. Köszönöm Holdgyöngynek és Izabellának az ajánlásokat.

Beszélgetések

Olyan jó volt ma a 15 éveseimmel. 
Folytattuk a beszélgetést a személyiségtípusokról, de ezúttal gyakorlati dolgokkal közelítettük meg az elméletet, ami nem biztos, hogy egyértelmű folytatása a múlt heti beszélgetésünknek, de akkor két dolog bizsergett nagyon bennük, és én erre felfigyeltem:  
A stresszoldás, valamint  a tanácsok "gyártása" , elfogadása vagy elutasítása. 
Tulajdonképpen erre a két dologra épült így ma a beszélgetésünk, és rengeteg jó ötletet hoztak ők maguk is, és én is igyekeztem adni nekik tudást. Helyesebben irányítottam a beszélgetést, volt benne elmélet és saját tapasztalat is.
Van két lány, aki lekuporodik elém a földre, és le nem veszi rólam a szemét úgy figyel, és hozzászól. Mivel ez a kis csoport mindig ilyen összetételben van együtt a beszélgetéseinkkor, mernek már egymás előtt is megnyílni. Másik csapat, az idősebbekkel is hasonló a helyzet. Az örökösen provokálók elhagyták a kollégiumot, így alakult.
A" kicsik" 15 évesen annyi mindenen átmentek már, és korukhoz képest nagyon éretten fogalmaztak, kérdeztek. Kevés a hagyományosan rendezett család. Egyre kevesebb.
Kellenek a beszélgetések, nem igaz, hogy a fiatalok nem akarnak beszélgetni!

Kilincsekről és könyvtárról is...

Az a nagy helyzet a boldogság érzetével, hogy folyamatosságot várunk elvben, pedig a pontokból adódik össze, melyek között szünetek vannak a gyakorlatban. Bár, ha jól átgondolom, itt a blogosok között  a folyamatosságot már senki sem várja el.
Tegnap voltunk könyvtárban, de nem hoztam semmit ki, mert sok saját könyv van olvasatlanul, határidőket sem akarok, és folyamatosan akarom olvasni Fanni naplóját is például, melyhez nagy lélegzetet kell venni, és lassan olvasni. Minden rám várót lassan kell olvasni.

Régi kilincseket is nézegettem az utcákon, melyek nyitnak és csuknak. A munkahelyemen a gyerekekkel a személyiségtípusokról volt szó, az egymásra és a világra való nyitásról és csukásról is volt benne szó, és érdekelte őket. Figyeltek, és jót beszélgettünk.
Örültem, hogy így volt, egy boldogságpont beépült az életembe, mely lehet, hogy visszatekintve egyszer majd összefüggő sort alkot, mint az utcai lámpák fénye.
Ha nem is boldogként tekintek önmagamra vissza ( még nem vagyok egészen tisztában mi is számomra ez az érzés ), de elégedettként, és már ez is jó.

Napok és nyakláncok

Sokáig aludtam, és most megterveztem lépésről-lépésre, hogy milyen útvonalat kövessek, hogy eljussak anyuhoz, és a betervezett helyekre. Felfűztem az elérendő célokat egy képzeletbeli nyakláncra, és azzal a nyakamban járkálok majd.
Ma szabadnapos vagyok a munkahelyen, mert ledolgoztam már ezeket az órákat, ez a szabadnap aranyozza be a nyakláncot, vagyis nem kell sietnem.

Egy másik láncon melyekre időpontokat fűztem, gyomortükrözés polipeltávolítással fűszerezve, UH, CT, valamint  szeretett vastagbéltükrözésem van ( a másik" szerelem" a gyomortükrözés), és a remény, hogy kiderül miért fáj a gyomrom és környéke mostanában sokkal jobban  július óta mint valaha, mely nem pszichés, ez most nem. 
Szerintem a meglévő rekeszizom sérvvel kapcsolatos, de ugye ezt az orvosnak nem mondhatom, neki is van egy lánca, melynek szemeit végig fogja járatni velem. Mindegy is mi a baj, csak ne legyen halálos és segítsenek. A doki jó, legalább miatta nem kell aggódnom és gondolkoznom.Teljes a bizalmam.
Szombat M-é, vasárnap anyué, és közben megtalálom magamra is az időt, lehet, hogy velük együtt vagy egyedül, ami bizonyára  ma délután lesz.
Valahogy így telnek a napjaim, és most felteszem a nyakláncom, mely így jól kiválasztva inkább díszít, mint engem csúfítva nehéz.

U.i.: Többször meghallgattam, és most nem szabadulok tőle, magamban dúdolom vagy itthon hangosan énekelem Kóborral együtt. Vokalista! :-)

Naplemente ( jön az este)

Én még valami kis ajándékra vágytam- vagyis élményre- hazafelé jövet. 
Nem akartam Veszprémből legalább egy megálló nélkül csak úgy hazaesni. 
M-ra bíztam az ötletet, aki az útba eső Somló-hegy mellett döntött, és én el is fogadtam. Mondtam, ha autóval megyünk fel egy darabig, akkor jó, mert gerinckezelés után nem a hegymászás az álmom.
Jó volt így neki is! 
Tehát megálltunk, leparkoltunk, és messzire néztünk. 
A naplemente ott fenn  a hegyen kezdődött el, egy olyan igazán nagyon fényes. 
Később az autóból is néztük a Nap útját, ( Lehetett volna másfelé nézni? ) míg korongként eltűnt a horizont mögött. Először a fele, aztán a harmada látszott, aztán egy keskeny csík, aztán semmi, de a fénye még sokáig ott volt "égfestőként".
Szeretem a narancs ( ennyire vad volt!) korongos naplementét, mikor a másik szín mellette a párás szürke, majd a fekete, mikor hirtelen hűlni kezd a levegő, és csíp egyet rajtunk, egy olyan jó januárit.

Hétfő

Hétvége szombati munkanappal, vasárnapi ügyelettel, hiányoztak az összefüggő szabadnapok. Szél dübörög kinn, itt a hétfő, hamarosan elindulok, de mégis voltak pillanatok, melyek megmaradtak bennem is és képeken is.
Megzuhant kicsit a lelkem, január közepén gyakran ezt teszi, pedig szeretem azt a hónapot.
Bennem van valami hiányérzet, amit még megnevezni sem tudok, de a hideg, szürke fém és a puha, sárga pléd ellentéte feszül bennem valóságként és igényként.
Kis örömöket aggatok a két végpont közötti kötélre, és azon araszolgatok hol erre az oldalra, hol a másikra, meg-megállva néha valahol ott középen, és erősen kapaszkodom.

Hétvége

Hankiss Elemár halála lett valóság, és még mindig hír a párizsi merénylet. 
Szélsőségesek hitükben történő provokálása emberéleteket követelt. Szólásszabadság és jóízlés( hiánya) szavak fordulnak elő sokszor, a másik ember tisztelete, életének megbecsülése( hiánya) is téma ott és akkor, mikor a saját élet feláldozása is dicsőséget hoz az elkövetőknek. Józan ész itt már nem számít, fanatizmussal szemben egyébként is miért várnánk el. 
Jövő hónapban két olyan politikus érkezik Magyarországra, akik számomra "vagy-vagy", de nem "is-is". Dönteni kellene, mert egy fenékkel két lovat megülni nem nagyon megy. A döntés számomra egyértelmű, kérdés hogy a politikusoknak is az-e. 
Pedig elvárnánk, értünk is vannak.
Figyelem a politikát, de a blogomat mentesítem lehetőleg tőle.
Tegnap tisztult a fejem, közben suhantak a fák, és ahogy egyre feljebb mentünk újra találtunk havat. A hirtelen jött + 17 fok nekem sok volt, de újra itt a hideg azóta( szintén hirtelen), mégis jobban vagyok! 
Nem volt meglepő, hogy Ausztriában magyar pincér hozta a kávénkat, és magyarul beszélgethettem vele. Egy mellettünk ülő osztrák közben mosolygott, mint házigazda, és ennek így kell lennie. Ne legyen beszólás,  idegengyűlölő nézet.
Apró, kedves történések ez utóbbiak, de a világ megbomlott egyensúlyát nem hozzák helyre, csak szebbé tehetnek egy szombatot.

Január

Kolléganő által behozott maradék csillagokat és karácsonyfadíszeket ropogtatunk a munkahelyen, és lecsupaszított fák küzdenek az utcán a hideg széllel.

Napok

Dédelgettem valamit magamban, és megtörtént. Eszembe jutott a sorsszerűség és a pozitív rezgések bevonzó ereje, úgyis mondhatnám: " a szükségszerű mögött meglelni az Istenit ".( Simone Weil)
Jó szót szóltam ahhoz a fiatalhoz, aki cinikus és agresszív volt velem. Puha érzés volt, hogy meg tudtam tenni. Az ego még olykor közbeszól, de alaposan legyengítve, és ezt nem bánom!
Kolléganőmmel együtt ebédeltem, és szó esett arról, hogy mennyire nem kellenek a felesleges szavak, és arról is, hogy a karácsony egyre kevésbé nem Jézus születéséről szól a környezetében. Mostanában túl sok a doboz a kibővült család kívánalmai szerint.
Ma megint esett a hó, és a munkahely ablakát résnyire nyitva néztem egy ideig élvezve a jelent. Ez aztán többek között bekerült este a Füzetembe is, abba  a bizonyos "2015." címmel bíróba.
Megint szakadhatok el egy nem is olyan régen általam is megkedvelt barátnőtől.
Az hogy én, az még hagyján, de a fiú is...

Füzet

Elővettem egy viszonylag vastag spirálfüzetet, és ráírtam a legelfogadhatóbb címet: 2015.
Mivel a régi terveket szeretném folytatni csak jobban, abba írom az azzal kapcsolatos napi sikereket, legyenek akármilyen kicsik is. Legyen ez hálanapló, sikernapló, mert nekem kell  a rögzítés, és ösztönzően hat a "pipálgatás" is.
Év végén visszatérek rá. Azt írtam, hogy nem kell leírni a terveim, mert úgyis minden a fejemben van, és mégis! Ilyen vagyok.
Az angolom gyakorlására ( terv) a könyveim mellett olvasom a Kinfolk magazint is a neten.

Most már tényleg elkezdődött az új év

Úgy volt, ahogy a TV Híradó is megmondta vasárnap este! Nehéz lesz a hétfő az iskolai szünet és az ünnepi napok után. Hogy ezek mindent tudnak!? :-D
Páran, akik tegnap este 9-ig dolgoztunk- köztük én is-, 5 perccel a munkaidő vége előtt ott álltunk felöltözve, hogy indulhassunk, mert éppen, de éppen addig tartott az energiánk. 
A gyerekekkel átbeszéltem a karácsonyt, és próbáltam visszaszoktatni őket, a szabadságot megízlelt lelküket és kilazult tanulási kedvüket a szabályokra és a hétköznapi ritmusra. Mindezt úgy kellett tennem, hogy én sem voltam igazán készen rá, de fel lehet venni egy magatartást ( szerep volt) a cél érdekében.
Ma a reggeli munka után leszedtem a fát, elpakoltam amit még kellett, és a lendületet tartva újra előkaptam a porszívót. 
Míg szedem a fát, mindig arra gondolok, hogy milyen lesz a következő karácsony. Lesz-e változás és mi? Ez is összegzés és tervezés, pedig azt hittem már nem lesz több ebben az időszakban.
Most már tényleg elkezdődött az év!

A veszprémi utunkat megtoldottuk múlt év legvégén még egy nappal, és voltunk Nagykarácsonyban is, abban a faluban, ahol az a bizonyos posta van, ahova a nagykarácsonyi bélyegzőért lapokat lehet küldeni. Láttuk a Mikulás házat ( ott lakik a nagyszakállú ), ahol még a buszmegálló is Mikulásos, és természetesen voltunk a postán, ahonnan még küldtem nagykarácsonyos képeslapot! Anyusom nagyon szereti ezeket a bélyegzőket!

   *

*Az utolsó képen a postán lévő kiállítás régi képeslapjaiból van pár darab. Csupa nosztalgia, jól esett a lelkemnek! Decemberben úgy el tudok lágyulni lelkileg.:-)